Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Politikus kezébe információ egy működő bűnszervezetről már csak azután jusson, ha azokat már elfogták. Interjú.
„- Mi az oka annak, hogy a belügyi vezetés most zöld utat adott a kilencvenes évek leszámolásos ügyeinek feldolgozására? Mi változott tizenöt-húsz év alatt, és milyen érdekek mentén?
– Rendőri pályafutásom alatti időszakban a belügyi vezetés, vagy a közvetlen vezetőim egyetlen alkalommal sem gátolták a munkánkat, ha volt is maszatolás, az a politika berkein belül történhetett. Naivitás azt gondolni, a mostani politikai közegnek köszönhető, hogy felszámoltak egy szervezett bűnözői csoportot, nevezetesen most a Vizoviczki-féle csoportot. A politikusok csak fényezik magukat és ráülnek egy-egy ügy hullámaira. Most nyilván mindenki a sárgák közül Gyurcsányt, meg Lamperthet, Draskovicsot rögtön tettestársként vizionálja, de valószínűleg ez fordított helyzetben is így lenne. Komolytalan és nevetséges amit némelyikük művel, vagy művelt a rendőrséggel a rendszerváltozás óta. Vegyék már tudomásul, ez egy szakma! A tiszta, objektív végeredmény eléréséhez, a szervezett bűnözés elleni küzdelemben a szakembereknek mindig rögös utat kell bejárniuk. Az ellenfél képzett és kíméletlen. Végre a rendőrség is legyen az, a szervezett bűnözéssel szemben. Ehhez viszont stabilitás és folyamatosság szükséges, semmiképpen nem négyévenkénti átszervezés, meg egymásra mutogatás. Van valaki, aki ezt pontosan tudja, mindkét oldal elfogadta a munkáját, adják neki oda a feladatot és hagyják dolgozni.
– Érdekes, hogy egyik már felderített bűnszervezet elleni nyomozásban sem került elő politikus név, legfeljebb érintőlegesen, de politikust nehézfiúkkal együtt eddig még nem sikerült a vádlottak padjára ültetni.
– Egy felderítő szolgálatnak megvan a kialakult szabályrendszere. A Radnai-féle körben is – amikor ellenük nyomoztunk – találtunk politikusokat. Fogtuk, összecsomagoltuk az erre vonatkozó információkat, és átadtuk a megfelelő szolgálatnak. Nyilván én most mondhatnék neked parlamentben ülő neveket, de nem akarok. És nem történt semmi…
– Ezek szerint van szép számú politikus hazánkban, akik akár segíthették egy adott bűnszervezet működését?
– Van bizony, minden oldalról. De nem a rendőrség feladata volt fellépni velük szemben. Én tudom, hogy ki az az ember a mai magyar politikai közéletben, akire ha ránézek – ismerve a dolgait –, hánynom kell…
(...)
– Más országokban is volt hasonló eset? Mármint arra gondolok, hogy szervezett bűnözés ellen küzdő rendőrök borultak össze az ügyfeleikkel?
– Persze! Nézd, még rendőr voltam, amikor Ausztriában a rendőrség belső védelmi szolgálata és az osztrák titkosszolgálat rajtaütött az osztrák szervezett bűnözés elleni rendőri egység tagjain, mert huzamosabb ideje a lengyel maffia tagjait szolgálták. Ausztriában ez nagy belső károkat okozott a rendőrségen, de profi módon átgondolták az egészet helyzetet, és reagálni tudtak rá ellenlépésekkel, mert tudták, hogy nem szabad meggyengíteni egy központi szervezett bűnözés elleni egységet. Persze a nemzetközi partnerszolgálatok ingatták a fejüket, köztük mi is, most valószínűleg ők csinálják ugyanezt, látva az itthoni helyzetet…
– Az országos rendőrfőkapitány nálunk sem távolította el élből az NNI vezetőjét, tehát nem gyengítette tovább az irodát...
– Így van. Ha én lennék döntésképes pozícióban, azt tenném, hogy egy stabil, elszeparált, mindenkitől elzárt szervezett bűnözés elleni egységet hoznék létre, amelynek tagjait kőkeményen megfizetném. Az egység független lenne, csakis vizsgálóbíró irányíthatná, meg a szintén önálló, maffiaellenes ügyész. Ragaszkodnék ehhez, mert tudom, hogy vannak olyanok a magyar igazságszolgáltatásban, akikre nincs hatással semmiféle politikus. Akit ez nem érdekel. Akit egy érdekel: ha valaki Magyarországon bűnszervezetben bűncselekményt követ el, az a börtönben végzi. Az olasz mintára. És persze olyan vezető kell a rendőrség élére, aki fel meri vállalni, hogy ha az egyik egység összerak egy jelentést, amiben politikus is benne van, akkor nem azon gondolkodik, hogy ha azt továbbítja, akkor lehet a dolog a visszájára fordul. Persze ez nem csak itt van így, ez máshol is így van. Ennek ellenére szerinted érdekli a palermói vizsgáló bírót, hogy ki az a Berlusconi? Itt se érdekelje már!
- Tehát ezek szerint vannak ilyen emberek a rendszerben, akiknek nem hajlik meg a gerincük bármilyen politikai kurzus legyen is az országban?
– Hogyne! Csak nem szabad, hogy elengedjék a rendőrség kezét. Úgyhogy én két nagyon fontos tanulságát látom a Vizoviczki ügynek. Az egyik az, hogy ha meggyengült és nimbuszát veszítette a rendőrség, azt kőkeményen vissza kell állítani. Ezt nem szabad megengedni. A másik pedig az, amit fentebb említettem: egy másik modellt kell megvalósítani. De úgy, hogy ahhoz az egységhez ne tudjon odaférni és odaszagolni senki. Politikus kezébe információ egy működő bűnszervezetről már csak azután jusson, ha azokat már elfogták.”