– Az országos rendőrfőkapitány nálunk sem távolította el élből az NNI vezetőjét, tehát nem gyengítette tovább az irodát...
– Így van. Ha én lennék döntésképes pozícióban, azt tenném, hogy egy stabil, elszeparált, mindenkitől elzárt szervezett bűnözés elleni egységet hoznék létre, amelynek tagjait kőkeményen megfizetném. Az egység független lenne, csakis vizsgálóbíró irányíthatná, meg a szintén önálló, maffiaellenes ügyész. Ragaszkodnék ehhez, mert tudom, hogy vannak olyanok a magyar igazságszolgáltatásban, akikre nincs hatással semmiféle politikus. Akit ez nem érdekel. Akit egy érdekel: ha valaki Magyarországon bűnszervezetben bűncselekményt követ el, az a börtönben végzi. Az olasz mintára. És persze olyan vezető kell a rendőrség élére, aki fel meri vállalni, hogy ha az egyik egység összerak egy jelentést, amiben politikus is benne van, akkor nem azon gondolkodik, hogy ha azt továbbítja, akkor lehet a dolog a visszájára fordul. Persze ez nem csak itt van így, ez máshol is így van. Ennek ellenére szerinted érdekli a palermói vizsgáló bírót, hogy ki az a Berlusconi? Itt se érdekelje már!
- Tehát ezek szerint vannak ilyen emberek a rendszerben, akiknek nem hajlik meg a gerincük bármilyen politikai kurzus legyen is az országban?
– Hogyne! Csak nem szabad, hogy elengedjék a rendőrség kezét. Úgyhogy én két nagyon fontos tanulságát látom a Vizoviczki ügynek. Az egyik az, hogy ha meggyengült és nimbuszát veszítette a rendőrség, azt kőkeményen vissza kell állítani. Ezt nem szabad megengedni. A másik pedig az, amit fentebb említettem: egy másik modellt kell megvalósítani. De úgy, hogy ahhoz az egységhez ne tudjon odaférni és odaszagolni senki. Politikus kezébe információ egy működő bűnszervezetről már csak azután jusson, ha azokat már elfogták.”