Brüsszelbe vezet a hazugságspirál?

„A Jobbik és a magam becsületének védelmében, újabb médiatámadások kiküszöbölése érdekében sajnos reagálnom kell Szegedi Csanád két legutóbbi közleményére és a média csúsztatásaira.

Bár a tegnapi nap folyamán az Országos Elnökség tudomására jutott, újabb bizonyítékokkal való szembesülés után csütörtök este Csanád telefonon közölte, hogy nincs más választása, kilép a Jobbikból, egyúttal elnézést kért tőlem a nekem adott válaszaiért, végül kérésem ellenére sem írta bele »búcsúüzenetébe«, hogy valótlanságokat állított rólam. Facebook-bejegyzésével szemben soha nem tudatta velem és az elnökséggel, hogy őt szembesítették zsidó származásával olyan konkrétumok szintjén, mint a névváltoztatások vagy a deportálás, csak egyszerű »lezsidózásáról« tudtunk mindig is. Így nem igaz, hogy a botrány kipattanásáig asszisztáltunk volna a titkolózásához.

Miként Csanádnak ez az állítása sem állja meg a helyét: »Sokkal jobban örültem volna, ha egy képviselőtársammal, egykori alelnöktársammal először személyesen tudtam volna konzultálni erről az újabb támadásról.« Hiszen rengeteg levelet váltottunk előtte, és saját irodámba is behívtam, ahol szemébe is megmondtam: le kellene mondjon az EP-képviselőségről. Álszentek Csanádnak azok a sorai is, hogy nem haragszik rám, miközben nem csak nekem küldött leveleiben útszéli hangnemben ír rólam, még feleségem általi »álláshalmozásomat« is belekeverve bosszúból (míg saját bátyjáról persze hallgat a kettős mérce jegyében).

Nem állja meg a helyét Csanád viszonvádja, hogy elhamarkodottan, információhiányban, átgondolatlanul fogalmaztam meg korábbi Facebook-bejegyzésemet. Ha nem írom meg a sajnos már a médiában boncolgatott hangfelvételéről az álláspontomat, akkor ma is a Jobbikkal azonosítanák a benne foglalt, vállalhatatlan eljárását, és a kevésbé fontos tisztségeiről való lemondásig sem jutott(unk) volna el máig.

A média helyenkénti csúsztatásaival szemben nem Csanád zsidóságával van bajom, hanem annak elfogadhatatlan módon való elhallgat(tat)ásával, és nem tettem egyenlőségjelet Gyurcsány Ferenc és Szegedi Csanád közé.

Azonban újabb hazugság Csanád részéről az, hogy a hangfelvétel »nem eredeti«, manipulált volna, s ezt az állítását már a Hír TV is leleplezte, melyhez eljutott a vágatlan felvétel. Ebből várhatóan újabb, a Jobbik számára rém kellemetlen részeket hoznak nyilvánosságra majd, hosszú időn keresztül csepegtetve, miként már közöltek is egy új részt, melyben Szegedi Csanád titkosszolgálati kapcsolataival henceg. Erről sem volt tudomása az elnökségnek, ez sem kéne, hogy a Jobbikról szóljon…

De Csanád továbbra is a nemzeti ellenzékre hozná a bajt azzal, hogy legfontosabb, legfőképp vitatott tisztségéről, az – egyedül jövedelmező – EP-képviselőségről nem mondana le. Mai közleményének már a címe is megint hazugság (»Lemondok minden Jobbikban betöltött funkciómról«), miként tartalma szintén még mindig valamiféle rágalomhadjáratról szól, s nem fájó, de jogos, igaz vádakról.

Brüsszelbe való kiköltözése, a magunkfajták hátországának hiánya, a belpolitikától való tartózkodása nem teszi alkalmassá a jövőben EP-képviselőnek, hiszen oda nem pl. az afrikai bevándorlók érdekképviselete miatt küldtük, hanem hogy a belügyeinkbe avatkozó EU minket érintő döntéseire hatással legyen. Ezért a Jobbik Országos Elnöksége hétfői ülésén reményeim szerint visszahívja Csanádot mandátumából, hogy aztán esküje szerint eleget tegyen a képviselőségről való lemondásnak. Fájó lépés, de az elnökség rendelkezésére álló, újabb bizonyítékok alapján különösen indokolt ez, hogy a kívülről vezérelt, a Jobbik hiteltelenítését célzó támadásokkal a jövőben ne tudják a tagságot megtizedelni és demoralizálni, a szavazókat pedig elkedvteleníteni. Sajnálom Csanádot, de súlyos hibáinak következményét maga kell viselje. Mert ez most már nem csak Szegedi Csanádról szól (és főként nem a szerencsi Jobbik elnöki tisztségéről), hanem arról a sok ezer jobbikosról, akik nap mint nap az emberek szemébe nézve tiszta lelkiismerettel mondhatják: mi különbek vagyunk. Hát maradjunk is azok! Hogy tényleg győzzön a Jobbik! A nemzet érdekében…”