„Szoborállítás ügyében két eset lehetséges: vagy szorosan illeszkedik valakinek az életműve az aktuális közéleti-politikai szerepvállalásához – és akkor az utókornak szintén egységben kell látnia a kettőt; vagy köze nincs a kettőnek egymáshoz, mert például az életmű jól szolgálta az univerzális emberi értékeket, az aktuálpolitikai tevékenység pedig nem, vagy fordítva, és ilyenkor az utókor is külön méri ezeket. Itt tehát természetes a kettős mérce, mert nélküle zavar támadna az értékek között.
A Prohászka-hívek azonban tiltakoznak a kettős mérce ellen. Ugyanakkor a XIII. kerület lakói a Lehel téri szobor ellen tiltakoztak, ezért az említett alapítvány június végén fontolóra vette, hogy visszavonja szoborállítási tervét. Ennek hírére »az egyenlő mérce« követelésének jegyében Angyalföld fideszes frakciója azt javasolta, hogy ha mégsem lesz Prohászka-szobor, akkor távolítsák el Lukács Györgyét (mintha az nem tudósként, hanem népbiztosként állna a köztéren). Továbbá hogy ez ügyben gyűjtsenek aláírásokat. Vagyis: a Fidesz hajlandó egységesnek tekinteni Prohászka életművét a politikai tevékenységével, ha egységesnek tekintheti a filozófusét is. Az alapítvány 28-án visszavonta javaslatát, ami az önkormányzatot »megnyugvással töltötte el«.
Mivel a tervezett aláírásgyűjtésről lapzártakor még nem volt hír, így nem tudjuk, hogy az »egy zsidó – nulla antiszemita« aszimmetriája keseríti, vagy a »se zsidó – se antiszemita« képlet boldogítja-e majd a XIII. kerületi jobboldaliakat, de szinte mindegy. Hiszen józan ésszel egy percig sem kérdés, hogy Prohászka a fajvédő politikája okán kell a jobboldalnak, Lukács pedig a zsidó mivolta miatt nem kell.”