A hipsterek elutasítanak mindent, ami nagy tömegek által elérhető, és imádnak mindent, ami csak nekik van.
„A hipsterek elutasítanak mindent, ami nagy tömegek által elérhető, és imádnak mindent, ami csak nekik van. Szeretnek vintage boltban és turkálóban vásárolni, előszeretettel viselnek skinny farmert és oldschool tornacipőt, és szinte biztos, hogy rendelkeznek szarukeretes szemüveggel. Kedvenc márkáik – meglepő módon nekem is – az Urban Outfitters, az American Apparel és az Asos, úgyhogy legalább azt tudtam, hogyan kezdjek neki. Amivel bajban voltam, az a testalkatom és a frizurám. A hipsterek ugyanis valamilyen oknál fogva mind kimondottan vékonyak. Kedvencük az androgün hajviselet, gyakran viselnek aszimmetrikus, kiborotvált frizurát. A hajamat nem voltam hajlandó feláldozni a hipsterség oltárán, inkább kiegyeztem egy hipster stílusú konttyal, az evést azonban mellőztem ebben a hétben, biztos, ami biztos. Beszereztem egy szarukeretes szemüveget, előbányásztam a régi családi bizsukat és a neonszínű körömlakkjaimat, és próbáltam felvenni a stílust.
Divat vagy életstílus?
Hogy hiteles hipsterré váljak – már amennyire ez lehetséges –, addig kutakodtam az interneten, míg rá nem bukkantam a hipsterek tízparancsolatára. Bár ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve, mint az ószövetségi tízparancsolat, azért elegendő támpontot adtak annak felméréséhez, hogy egyáltalán kiderüljön, mekkora esélyem van a hipsterségre. Az első szabály azt mondja: »Halaszd el a diplomádat, ameddig csak lehet«. A hipster ugyanis képezi magát, lehetőleg valamilyen függelten művészeti iskolában vagy esztétika szakon (Amerikában kimondottan gyakoriak a tudós hipsterek), de nem sieti el a dipolomázást. Egy igazi hipster minimum öt év csúszásban van, sőt, harmincéves kor alatt nem szerez diplomát. Máris nem állok jól, ugyanis én csak három évig halogattam a szakdolgozatírást, de azért kezdetnek nem rossz.
A második szabály azt mondja: »Találd meg a tökéletes környéket«. Ha New Yorkban, San Franciscóban vagy az európai hipstermetropolisban, Berlinben élnék, akkor könnyű dolgom lenne. Budapesten azonban nincs egyértelműen hippie, hipster, indie környék. Azonban úgy ítélem meg, hogy az én lakhelyem legalább 80 százalékban hipster. Olyan helyen lakom, hogy három percen belül éppúgy elérem a Burberry boltot, mint a Mozsár utcát, amelyet nyilvános wc-nek használnak a környékbeli hajléktalanok. Húsz méterre a kapumtól dübörög egy igazi hipster hely, az Instant, van egy csomó turkáló és éjjel-nappali a környéken, egy biokávézó és egy hippifodrászat.
A harmadik szabállyal azonban bajban vagyok: eszerint szerezzek be néhány lakótársat, ugyanis a hipsterek csordában élnek. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy befogadjak-e a lakásomba egy-két hipstert, de ezt a gondolatot hamar elvetettem.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Az oreg kontinens katonai vezetői szerint a háború lehetősége már nem elméleti kérdés, mégis a nyugati társadalmak többsége nem hajlandó szembenézni ezzel.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
Az Iszlám Államnak vége, de mi lesz a keresztényekkel s a jazidiekkel Irakban? Exkluzív beszélgetés Dékány Bencével, az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi programigazgatójával, az erbíli iroda vezetőjével.
