Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A hipsterek elutasítanak mindent, ami nagy tömegek által elérhető, és imádnak mindent, ami csak nekik van.
„A hipsterek elutasítanak mindent, ami nagy tömegek által elérhető, és imádnak mindent, ami csak nekik van. Szeretnek vintage boltban és turkálóban vásárolni, előszeretettel viselnek skinny farmert és oldschool tornacipőt, és szinte biztos, hogy rendelkeznek szarukeretes szemüveggel. Kedvenc márkáik – meglepő módon nekem is – az Urban Outfitters, az American Apparel és az Asos, úgyhogy legalább azt tudtam, hogyan kezdjek neki. Amivel bajban voltam, az a testalkatom és a frizurám. A hipsterek ugyanis valamilyen oknál fogva mind kimondottan vékonyak. Kedvencük az androgün hajviselet, gyakran viselnek aszimmetrikus, kiborotvált frizurát. A hajamat nem voltam hajlandó feláldozni a hipsterség oltárán, inkább kiegyeztem egy hipster stílusú konttyal, az evést azonban mellőztem ebben a hétben, biztos, ami biztos. Beszereztem egy szarukeretes szemüveget, előbányásztam a régi családi bizsukat és a neonszínű körömlakkjaimat, és próbáltam felvenni a stílust.
Divat vagy életstílus?
Hogy hiteles hipsterré váljak – már amennyire ez lehetséges –, addig kutakodtam az interneten, míg rá nem bukkantam a hipsterek tízparancsolatára. Bár ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve, mint az ószövetségi tízparancsolat, azért elegendő támpontot adtak annak felméréséhez, hogy egyáltalán kiderüljön, mekkora esélyem van a hipsterségre. Az első szabály azt mondja: »Halaszd el a diplomádat, ameddig csak lehet«. A hipster ugyanis képezi magát, lehetőleg valamilyen függelten művészeti iskolában vagy esztétika szakon (Amerikában kimondottan gyakoriak a tudós hipsterek), de nem sieti el a dipolomázást. Egy igazi hipster minimum öt év csúszásban van, sőt, harmincéves kor alatt nem szerez diplomát. Máris nem állok jól, ugyanis én csak három évig halogattam a szakdolgozatírást, de azért kezdetnek nem rossz.
A második szabály azt mondja: »Találd meg a tökéletes környéket«. Ha New Yorkban, San Franciscóban vagy az európai hipstermetropolisban, Berlinben élnék, akkor könnyű dolgom lenne. Budapesten azonban nincs egyértelműen hippie, hipster, indie környék. Azonban úgy ítélem meg, hogy az én lakhelyem legalább 80 százalékban hipster. Olyan helyen lakom, hogy három percen belül éppúgy elérem a Burberry boltot, mint a Mozsár utcát, amelyet nyilvános wc-nek használnak a környékbeli hajléktalanok. Húsz méterre a kapumtól dübörög egy igazi hipster hely, az Instant, van egy csomó turkáló és éjjel-nappali a környéken, egy biokávézó és egy hippifodrászat.
A harmadik szabállyal azonban bajban vagyok: eszerint szerezzek be néhány lakótársat, ugyanis a hipsterek csordában élnek. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy befogadjak-e a lakásomba egy-két hipstert, de ezt a gondolatot hamar elvetettem.”