„Egy többé-kevésbé vitatott személyiségű, de fölöttébb megdicsőült férfiú – egyik rajongója szerint – falloszként emelkedett az erkölcsi világmindenség fölé. Állítólag azzal, hogy helytelenít egyes folyamatokat. Értékrendjének nem felel meg, amiről értesül.
Aggódik.
Nem a tanyákon megerőszakolt, agyonvert, feldarabolt idős emberekért aggódik. Nem a devizatörlesztés elől öngyilkosságba menekülő családfők miatt nyugtalan. Nem a milliószámra éhező gyerekek miatt izgatott.
Folyamatoktól tart.
A földgolyó egyes térségeiben ugyanis önállóan kezdenek gondolkozni bizonyos társadalmak. Újragondolják azt, amit évtizedeken át a fejükbe tömörítettek. Olyan évtizedek voltak ezek, amelyekben a legnyomósabb érv több ezer tank volt.
Harckocsik álltak a hivatalos értékrend mögött.
Noha a harckocsik már kivonultak, a fejekbe bebetonozott tévtanok továbbra is beletömörödnek a gondolkodásba. A társadalmak most szabadulni próbálnak a betontömböktől. Szabadon szeretnének gondolkozni. Szeretik – szeretnék – a szabadságot.
Az erkölcsi falloszt ez – nyugtalanítja…”