„Az emberiség két legnagyobb kincse az energia és a víz. Vannak területek, ahol mindkettőért háborúkat vívnak. A nyugati társadalom tagjaiként azonban hiába vagyunk ennek tudatában, mind a kettőt hajlamosak vagyunk jövőnkre való tekintet nélkül pazarolni. És itt most nem csak arra kell gondolni, hogy a fogmosás közben nyitva felejtett csap, a konyhában égve felejtett villany mennyi vizet, illetve áramot pocsékol. A víz és az energia sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással. Az esetek döntő többségében pedig az egyik erőforrás kapcsán hozott okos döntéssel, mindkettő esetében spórolhatunk. Nem csak egyéni, de nemzeti szinten is. Hogy mire gondolok?(...)
Merthogy a víz és energia valahol édestestvérek. Az energiatermeléshez ugyanis nem csak gáz, szén vagy éppen urán kell, de bizony jelentős mennyiségű víz is. Ugyanígy, ahhoz hogy lakásunkban legyen folyóvíz, energia szükségeltetik. A legtöbb erőmű esetében ugyanis a hűtést éppen vízzel biztosítják, de ugyanígy vízre van szükség az olajfinomítók működtetéséhez vagy éppen az üzemanyagok gyártási folyamataihoz is. Ahhoz pedig, hogy a csapot megnyitva csordogáljon a tiszta víz, bizony energiafaló tisztítóberendezésekre és szivattyúállomásokra van szükség, de például a szennyvíztisztítás is kiemelt energiafogyasztó szektor. Az esti forró zuhanyhoz szükséges víz felmelegítéséről már nem is beszélve.(...)
Az egyik legköltséghatékonyabb és legkönnyebb megoldás, ha olyan technológiákat alkalmazunk, amelyek alapvetően kevesebb energiát fogyasztanak vagy energetikailag hatékonyabbá tesszük otthonunkat. Jelentős előrelépés lehet az is, ha kevesebb üzemanyagot használunk, azaz például teljesen újragondoljuk a közlekedési kultúránkat, eszközparkunkat.”