Mit ér a portál, ha magyar?

„1998 volt az Internetto fórumrendszerének felfuttató időszaka is. Előzményei, az Olvasó ír és a Hét kérdése rovatok jó alaposan megágyaztak neki, ezres nagyságrendű közösség tapsolt a rendszer 97 decemberi beindításának, amely hihetetlenül fejlett technikákat hozott: lehetett például regisztrálni! Azelőtt két és fél éven át bárki bármilyen néven beírhatott azokba a rovatokba, nem voltak foglalt nevek, így természetesen egy idő után napi szinten futottunk bele visszaélésekbe, névhamisításokba.

Kezdetben egyébként a teljes fórumrendszer neve Törzsasztal volt, ahol egy nagy csoportban, ömlesztve tudnak felhasználóink különböző beszélgetőtémákat indítani, nem volt tematikus szeparáció. Kellemes problémába futottunk azonban viszonylag hamar: olyan sokan jöttek, és annyi téma, topik nyílt, hogy pillanatok alatt óriási káosz lett ebből a rendszerből, kénytelenek voltunk valamiképp rendet vágni.

A megoldás az lett, hogy bizonyos nagyobb témacsoportoknak Keki szoftveres új, elkülönült fejezetet nyitott, a Törzsasztal szintje mellett - már a második vagy harmadik hónapban így két új nagy témacsoportunk nyílt. Az általános csevegés helye maradt a Törzsasztal, és mellette Politika és Kultúra címmel csoportosítottuk az ilyesmikkel foglalkozó topikokat.

A rendszer természetesen önmagától nem volt flexibilis, tehát minden újabb csoport megnyitásához Keki segítségét kellett igénybe venni, és effajta kérések egyre gyakrabban érkeztek - közülük a legtöbbnek helyet is adtunk, így viszonylag hamar kialakult valami hasonló ahhoz a csoportstruktúrához, amit ma is látunk a Fórumban. A Fórum nevet tudatosan azonban csak az Indexben kezdtük el használni, addig Törzsasztalként emlegettük az egész rendszert is, meg magát a Törzsasztal csoportot azon belül is. Hát, nem volt ez így túl logikus, az biztos.

Moderálási szabályok kezdetben nem nagyon voltak, de nagyon hamar kialakult az alapelv, hogy a szerkesztőségtől független moderátorok - akik mindenképpen a beszélgetőtársak közül kerülnek ki - végezzék a tartalmi karbantartást, azaz a beszélgetést ellehetetlenítő, gyalázkodó hozzászólások eltávolítását, a saját szempontjaik alapján. Már hamar kiderült, hogy ez csoportról csoportra más tűréshatárt jelent: ami a sportfórumon, a focidrukkerek közt még kedves kis becézgetés, az mondjuk a Baba-Mama fórumon komoly pszichés megterhelést jelenthet.

A valóságban azért ezek a kérdések nem dőltek el túl egyszerűen. A moderátori varázspálca hatalmi eszközzé lett, amiért sok helyen komoly harc indult meg. A legszembetűnőbb példa természetesen a politikai témák körül aggódott, ahol a jobb- és baloldali felhasználók többéves harcot vívtak a döntés jogáért, majd mindenféle bonyolult eljárási rendeket találtak ki saját védelmükben, egyszer pedig még moderátorválasztást is tartottak. A jobboldal egyik prominens, comingoutolt személyisége Székely-Kecskés János, a Demokrata publicistája, később a Gondola.hu alapítója volt, de feltűnt álnéven sok ismert személyiség, például Bayer Zsolt is; balról pedig Fisch Gábor a Népszabadságtól fémjelzett, és több más más politikus mellett elsősorban Szanyi Tibor botrányaira emlékszünk.

A fórumozók gyakran találkoztak a valódi életben is, néha kisebb csoportokban, néha pedig egész nagy, a végén már több száz fős bulikat szerveztünk. A politikafórumosok érdekes módon ezeken a találkozókon egyáltalán nem kaparták ki egymás szemét, sőt: nagyonis békésen elvolt egymással jobb- és baloldal a söröskorsók mellett. Az egyik nagyszabásúnak ígérkező találkozón, a Budavári Labirintusban egyszercsak hangtechnikai készülődést vettem észre, mintha egy zenekar szerelné fel a cuccot. Rákérdeztem, mire a többiek elmondták, hogy a Törzsasztalon verbuválódott egy saját kis zenekar, most fognak először nagyközönség előtt játszani, és az internettós szlenget követve Emil.Ruleznak nevezték el magukat...”