„Persze olyan sztori ez is, amelyet vígan magyarázhatnak százféleképpen, mindenki a szájíze és az érdekei szerint. Az LMP ütheti egyszerre a Gyurcsány- és az Orbán-kormányt, mondván, egyrészt sötétben maradnak az előbbi üzelmei, másrészt csak színjátékozik az utóbbi, és nem az igazságra hajt. Az MSZP vagy a Demokratikus Koalíció nekimehet a regnáló kormány Keller Lászlójának és a legfőbb ügyésznek. A Fidesz magabiztosan ismételgetheti, hogy lám, fikarcnyit sem sérült itt a jogállam, az igazságszolgáltatás malmai nem politikai megrendelésre őrölnek, tessenek abbahagyni a diktatúra emlegetését.
Összességében annyira nem is nehéz eldönteni 2012-ben, hogy minek nagyobb a politikai haszna. Hogy érdemes-e például végleg kivenni a mezőnyből az ellenzék egy meghatározó figuráját. Közép-Európa sem feltétlenül működik máshogyan, mint a nyugati világ. Nem is kell messzire menni a példákért, a Kelet keletebbre kezdődik. Vlagyimir Putyin vagy Viktor Janukovics rendszere nem kímélte aktuális ellenfeleit, de a világ nem dőlt össze attól, hogy Mihail Hodorkovszkij vagy Julija Timosenko börtönbe került. Messze vagyunk még attól, hogy a győztesek pozíciói megroppanhattak volna ott.