„A klímaváltozáshoz alkalmazkodni állítólag olcsóbb volna, mint küzdeni ellene. Ugyanez elmondható a prostitúcióról.
A prostitúció tiltása az egyik legjobban körberöhögött tilalom, hasonlóan komoly, mint az antiszemitizmus büntetése. Az antiszemiták könnyűszerrel megtalálják azokat a szinonimákat, amelyek ellen büntetőjogilag nem lehet kifogást emelni, mégis tudja mindenki, mit jelentenek. A prostikat gyűjtő ügynökségek belevésik a szerződésbe, hogy semmi szex, ők elhatárolódnak. Kezük tiszta. A munkavállalót úgynevezett eszkortként vagy sztriptíztáncosként küldik szobára. Ott ha koitusz történik, az már az ő sara. Ilyen jogi környezetben nem csoda, hogy az éjszakai pillangóknak még azok az éjszakái is álmatlanok, amelyeken véletlenül nincsenek befogva.
Mint feltártam, hiába a Bándy-ügyet (is) kísérő androfób hurrogás, a pasiknak mindössze két százaléka bűnöző. Csakhogy a koncentráció nagyban sűrűsödik akkor, amikor kurvázáshoz toborzódnak. Az efféle, hímállati ösztönt kiélő időtöltés nyilván betereli a vadbarmokat. Az ellensúlyozó szerencse, hogy a magukat eszkortoknak, illetve táncosnőknek kiadó cemendéket 80-90 százalékban nős férfiak keresik föl. Ami ugye csökkenti annak valószínűségét, hogy ezek a férfiak összeférhetetlen szociopaták. A kuncsaftoknál rettegettebbek a rejtőzködő stricik, akik hajlamosak alaposan megverni a futtatott kokottot, amennyiben az elszalaszt egy lehetőséget. A monoklik gyakoriak, az orca végleges elcsúfításával való fenyegetés se ritka. A jobb striciket is egyedül a teljesítmény érdekli, a rüfke attól független sorsa a legkevésbé sem. Emiatt önmagában nem hibáztathatók a kapitalizmusban, hiszen minden vállalkozó célja a személyes profit maximalizálása. Ez a piac: az erős győz, a gyengék nem bírják. A baj az, hogy más se vigyáz a lányokra. Ennek oka pedig feketepiacra szorításuk, ahol csakis farkastörvények uralkodnak. Azok meg köztudottan nem lányoknak valók.”