Ezernyi magyar bankot!

Inkább a civilizált világnak ezzel az offshore bulival kellene v.mit kezdenie: 'Kétségeket ébreszt a felmérés megbízhatóságával kapcsolatban az is, amit a kelet-európai régióról írnak, és akkor borítsunk fátylat arra az apróságra, hogy a statisztikák alapján készült térképen Lengyelországot elsőre sikerült nagyon rossz helyre belőni. Magyarországról pedig azt állítják, hogy – gondolom – a rendszerváltástól kezdve 242 milliárd dollár került volna tőlünk különböző adóparadicsomokba, ami (200-as dollár-forint árfolyamon) nagyjából 2400 milliárd forint lett volna évente. Az összeg valóban túlzónak tűnik, bár végigtekintve e lepusztult hazán nagy a kísértés, hogy elfogadjuk a becslést. Legyen tehát a kritikusoknak igazuk és számítsuk bele az adatok értelmezésébe azt, hogy itten egy olyan civil szervezetről van szó, amely a létét tette föl az offshore-paradicsomok elleni harcra, tehát jól rányomták a ceruzát, amikor böcsülni köllött. Fogadjuk el aztán azt is, hogy a jelenség természete miatt ezeket a statisztikákat amúgy is szinte lehetetlen két tizedesjegy pontossággal összeállítani és ez valószínűleg akkor is igaz, ha a szerzők között a témával foglalkozó neves szakemberek vannak, élükön a McKinsey tanácsadó cég korábbi főközgazdászával. És tegyük fel azt is, hogy Budapestet nem keverték össze a térképen Bukaresttel, illetve a számokat a trianoni határok figyelembevételével összesítették. Mindezen feltételek előrebocsátása mellett is látszik azonban néhány olyan tanulság, amelyre ez a felmérés ismételten fölhívja a figyelmet. Először is arra, hogy óriási, az éves GDP-hez mérten nagyon is látható nagyságrendű összegekről lehet szó Magyarország esetében is, már amennyiben nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a legutóbbi offshore-amnesztia idején minden milliárdos szorgalmasan visszahozta addig Svájcban dugdosott pénzét. Akkor pár hónap alatt 35 milliárd forint mozdult meg a lehetőségre, ami természetesen elhanyagolható, de azért mégiscsak jelzi, hogy ha ez a jéghegy csúcsának a csücske, akkor mekkora is lehet a jéghegy. A Tax Justice Network becslése szerint az összes Magyarországról kiáramlott pénzből lazán vissza lehetne fizetni a teljes külső adósságunkat, ami persze elég valószerűtlenül hangzik, de az én konyhai becslésem azt mondatja velem, hogy mindenképpen ezer, de akár tízezermilliárd forintos nagyságrendben lehetnek külföldön magyar pénzek. Ennek alátámasztására persze nincs kifejlett módszertanom, csak nagyjából másfél évtizedes újságírói munka áll mögöttem, amelynek során a következőket láttam. Lezajlott itt egy óriási privatizációs hullám, amely több tízezer forintnyi állami vagyont mozgatott meg. Majdnem egy évtizeden keresztül lehetett „olajozni” ebben az országban, a szabályokat kialakító törvényhozó hatalom, a hivatalok, a rendőrség és hát minden valószínűség szerint a titkosszolgálatok, valamint az alvilág egymásba fonódó gyönyörű összjátékának köszönhetően. Aztán elindultak a hatalmas és sokszor indokolatlanul drága autópálya-beruházások, majd megérkeztek az uniós támogatások, csak hogy a legfontosabb fejezeteket említsem. Közben „tönkrementek” az ingatlanszövetkezetek, becsődölt a Postabank, volt K&H-botrány és sok kisebb-nagyobb ügylet, amelyek során eltűnt egy halom pénz. De mivel pénz nem tűnik el, csak átalakul, ezek a kisíbolt vagyonok könnyen bukkanhattak fel a világ másik felén. Ha az elmúlt 20 év nagy átalakulásában nem sikerült pár ezer embernek pár ezermilliárd forintot külföldre menekíteni, akkor tényleg hiába élt és alkotott itt Móricz Zsigmond. Fontos megjegyezni azt is, hogy mozgó célpontról beszélünk. Ezek az összegek úgy száguldoznak országhatárok között, mint a mi szlovák ámokfutónk, annyi különbséggel, hogy nincsenek előttük sorompók. Régi juhászigazság, hogy birkát is nehéz számolni, ha mozog, hát még bizonytalan bankszámlákon izgő-mozgó dollármilliókat. A külföldre menekített pénz sokszor ugyanis visszatér valamilyen befektetés formájában abba az országba, ahonnan elhívta a sors. Megint csak az újságírói múltamat tudnám erre felhozni, amelynek során megszámlálhatatlan alkalommal láttam olyan, papíron ír, svájci, vagy amerikai befektetők kezében lévő vállalkozásokat, amelyekben úgy voltak írek a tulajdonosok, mint én és a kisöcsém. A földgáz-kereskedelemből nagy vagyont kovácsoló Vitézy Tamás, a száz leggazdagabb magyar egyike még 2007-ben a Manager Magazinnak adott interjújában nevetve vallotta be, hogy egy ukránokkal közösen működtetett elvileg angol tulajdonban lévő cégben csak dísznek volt egy angol, aki elszámolt az ukránokkal. (Magányos farkas vagyok. Manager Magazin 2007/3) Másrészt, az adóelkerülésből kinyert pénz nem biztos, hogy örök időkre offshore számlákon maradt, sőt: mint a K&H-botrányban látható volt, onnan arab pénzváltókon keresztül akár nejlonzacskóban is keringhetett egy idő után székesfővárosunkban, ott is főleg a Nagykörúton belüli zónában.' http://hvg.hu/velemeny/20120727_offshore_mong

"Lényegében olyan kérdése a rendszerváltás rendszerének, amilyen a Kádár-rendszernek 1956 volt. Nincs mellébeszélés: vagy-vagy! Forradalom vagy ellenforradalom, elvtárs vagy osztályellenség. Ez a legfőbb legitimációs bázis, vagy elfogadod, hogy a beáramló globális pénztőke (az »ideiglenesen hazánkban állomásozó« bankok hálózata) az ország felemelkedésének legfőbb feltételét jelenti, vagy populista, protekcionista, nacionalista szélsőséges vagy, és ezzel kiírtad magad a »demokráciából«, a »politikailag korrekt« beszédtérből." Kedves profeszor úr, csak jelezni kívánom, hogy a fideszes gondolkodásmódon kívül még más is létezik az országban.

Szóljon már valaki neki, hogy elmúlt már a szocializmus, és a magyar bankok elvesztették a totál veszteséges befektetéseiket - az állami válalatokat, mert azok meg elvesztették a piacaikat. Ennyi. Ha a bankok "magyarok" lennének, annyi történne, hogy ott keresnék tőkéjük megtérülését, ahol tudják. Például EBBEN a környezetben nem helyeznének ki sok pénzt, mert az aktulis vezetéstől komoly sarcra számíthatnának, amennyiben megszorul a ktgvetés. Egy jó lenne a dologban, hogy nem kérdezné valahol messze egy jólöltözött banki felső vezető, hogy "...was? Was is das feltschot, was is das kosgiep, wer ist Schimitschka, und Orban? Nein, nein, danke! Kein Geld,- no many, thank you..."

Igen, valóban kötekszem. Miért is? Mint mondottam volt sokak által természetesnek hitt dolgok biztos úgy vannak? Tudja valaki, hogy hol van Homérosz eredeti műve az Iliász? Ugye az is természetes.