Szeretem, mert magyar

„Hogy a kormányzás legfőbb célja a pártarisztokrácia feltőkésítése, az minimum erős gyanú volt a kezdetektől. Most már ott tartunk, hogy a miniszterelnök ezt az aljas merényletet nem rejtegetni, hanem magyarázni próbálja. Érvei pedig olyan feltűnően gyengék, hogy valójában azt ordítja, amit Kádár János a végnapjain: ide lőjetek.

Hiszen miféle ordenáré, pitiáner bohóckodás már Simicska, Nyerges, Mészáros és a többiek százmilliárdos üzelmeit arra fogni, hogy őket azért tömik közvagyonnal, mert magyarok? Kedves Ferenc talán nem elég magyar? Egy Kóka Jánosnak külföldön kell vállalkoznia? Spéder Zoltán sem elég magyar ezeknek? Látja a vak is, hogy nem az etnikum és az állampolgárság, hanem a párthoz való viszony határozza meg a tőkeinjekciót. A botránynak kétségtelenül ez a veleje, erőt pedig az ad neki, hogy van arca. Elmúlt már az az idő, amikor a nemzeti együttműködés megfoghatatlan szelleme turkált a zsebekben és a büdzsében. Simicska Lajos személyében a korrupció arcot öltött. Ismerős arcot. De ez csak az egyik gond.

A másik, hogy még ha Orbán igazat is mondana, és nem a Fidesz főszponzorai nyernének mindenhol más magyarokkal szemben, hanem általában a magyar vállalkozók, akkor is elég nagy bajban lennénk. A példa az utcán hever, és zokog. Sajnos erre a botrányra kevesen figyelnek, az oligarchákat amúgy dicséretesen hajtó LMP pedig éppen az elmélyítésén dolgozik.”