Ki a magyar?

„Vegyük hát számba, milyen válaszokat is adnak közösségünk tagjai a feltett kérdésre!

Az első szerint az a magyar, akinek magyar a származása, magyar kötődései vannak, magyarnak neveli gyermekeit, elsősorban magyar óvodába, iskolába íratja őket, maga is magyar iskolába járt, és aki persze mindennek köszönhetően szilárd magyar identitással bír. A többiek az ingadozók, bizonytalanok, »hunok« stb., szóval az elszlovákosodáselőszobájábanállók. Sőt, esetenként tovább szigorítják a tiszta magyar képét. A legszigorúbb változat úgy hangzik, hogy az a magyar, aki egy politikai nézetet támogat. A többi elárulja nemzetét, ezért nem magyar. Ennek a felfogásnak a következménye a »nem pusztuló, hanem tisztuló« magyarság. Kétségkívül jó érvek szólnak amellett, hogy a szlovákiai magyarok számára életbevágóan fontos, hogy a nemzeti kisebbségi minimum tekintetében minél szélesebb társadalmi egyetértés legyen. Mint ahogy az is, hogy a minimumba tartozó kérdéseket politikai reprezentációnk minden egyéb különbség ellenére egyetértésben képviselje. Ha azonban csak az lehet magyar, aki egy zárt feltételrendszernek megfelel, akkor a szlovákiai magyarok nem kis része kerül ki a magyar nemzetből. Azért, mert az állítás az ember nemzeti identitásának komplex, átfogó voltát is kétségbe vonja, valamint mert a nemzeti identitás alkotóelemei nem zárhatóak le véglegesen. Csakhogy attól, hogy akadnak, akik szeretnék lezárni, esetleg szűkíteni a nemzeti identitást, az a valóságban még átfogó és folyamatosan változó marad. Mert természete szerint ilyen. Vannak érzelmi és racionális elemei, békés és agresszív változata. Teheti büszkévé az embert, de számítóvá és megalkuvóvá is. Egyszóval átfogó jellege beleér öntudatunk mindegyik szegletébe és folyamatosan alakul. Aki pedig ezt nem veszi tudomásul és egy vagy akár néhány, pusztán neki kedvező elemre próbálja szűkíteni, az téved. És tévedése nyomán hibás döntéseket hoz.

Az a legkiáltóbb tévedés, hogy a magyarsághoz tartozás pontos feltételeit úgy lehet megfogalmazni, ha megmondatik, ki nem magyar. A magyarságot mindenekelőtt meg kell tisztítani. A belső harc, a megtisztítás küzdelme szinte fontosabb, mint a külső. A »nemzetmentők« a nemzet egyesítését mindig azzal kezdik, hogy megállapítják, ki nem lehet a tagja.”