„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
A görögök lényegében ott tartanak, ahonnan pár hónappal ezelőtt elindultak. Elfogadják az EU–IMF-diktátumot, a bokrosi vízió valósággá válik.
„Ha a választásokat az első adatok szerint megnyerő konzervatív Új Demokrácia kormányt alakít is, a görögök lényegében ott tartanak, ahonnan pár hónappal ezelőtt elindultak. Elfogadják az EU–IMF-diktátumot, a bokrosi vízió valósággá válik. A társadalmi támogatás is papíron lesz csak meg, az első komolyabb lépés után az Új Demokrácia népszerűségi indexe lemegy mínuszba.
De egyáltalán, megoldást jelent-e az uniós terv? Brüsszelben ma úgy gondolják, csak ez a megoldás a görög bajokra.
A görögökre?
Nyilvánvalóan ez már elsősorban nem görög betegség. Athén távozása az eurózónából – akár önként, akár kényszerítve magát – csapást mérne a közös pénzre, azaz mindenkire, aki a »hidas« pénzzel fizet. Elsősorban Németországra, nem véletlen, hogy Berlin a görög projekt leghatározottabb támogatója. A történetnek persze van egy második oldala is: ahogy a görög összeomlás is elindítaná a dominókat, úgy a precedensértékű segélyezés is növelné a berlini kassza előtt állók sorát. Talán érdemes lenne legalább egy pillanatra megfontolni a válságot már 2006-ban megjósoló közgazdász, Nouriel Roubini szavait. Szerinte a megszorítási őrületnek véget kellene vetni, az euró leértékelésével, adócsökkentéssel és béremeléssel kellene beindítani az euróövezet gazdaságát. Angela Merkel persze ezt másképp látja, így Cassandra-Roubini Athénban aligha lesz megváltó.”