Jó szimata van a Magyar Narancsnak

„A Mancs cikkírójának most éppen az a baja, hogy az egyház rácsot vont a Bazilika köré. Tény, hogy nem szép, viszont ennek oka sem éppen vacsoraasztal melletti téma. Rögtön vissza is utalja jó száz évvel Magyarországot a múltba, mer’ milyen dolog már, hogy az ember elmegy este szétcsapni magát, és nem szarhat oda, ahová éppen neki tetszik. Ez a bibi: a környék bizonyos mulatozós vendégeinek és másoknak sem mi sem természetesebb, minthogy ott végzik a dolgukat, ahol éppen rájuk jön.

Jó esetben a szobatisztaság legkésőbb hatéves korig kialakul, úgy tűnik, a cikk szerzőjét ez nem zavarja. Ám az annál inkább, hogy a »csuhások« veszik a bátorságot s próbálják megőrizni a »hely« méltóságát. Persze az egész cikk semmi másról nem szól, csak az egyház utálatáról, s lám, olyannyira nincs itt diktatúra, hogy még ezt is lehet.

A kolléga szerint mások ablaka alá szarni egyenlő az életkedvnek nevezett érzülettel, s ha a minden aljas közösségi norma alól felszabadított egyén nem üríthet szabadon, akkor bizony sérülnek az egyéni szabadságjogok. E ponton csíphető nyakon a múltba révedéssel keresztezett rendpártiság, meghintve egy kis fundamentalizmussal.”