Hol vagytok, „gyermekvédők”?
Hová szívódott föl a sok, formatervezetten bazsalygó, Pressman pajtással csőröző trashceleb, amikor meló lenne?
Míg a homoszexualitás bűn, nehezemre esik a homoszexuálist „a” bűnösnek tartani. Pontosabban csak annyiban és úgy, amennyiben saját magamat is bűnösnek tartom.
„Míg a homoszexualitás bűn, nehezemre esik a homoszexuálist »a« bűnösnek tartani. Pontosabban csak annyiban és úgy, amennyiben saját magamat is bűnösnek tartom. Hiszen van benne valami adottságszerűség, valami veleszületettség, s hiányzik belőle az akaratlagosság. Nem olyan bűn, mint mondjuk a házasságtörés vagy a sikkasztás. Inkább olyan, mint az önzés, azzal a különbséggel, hogy a homoszexualitás manifeszt, míg az önzést leplezni lehet (ezt hívják szocializációnak). Ám a bűnöknek a Biblia szerint nincs hierarchiája (kivéve a Szentlélek elleni bűnt). Mindenki egyformán bűnös.
A homoszexuális embernek van egy másik, hogy ne mondjam, igazi arca: ő is emberből van. Ő a kitaszított, ő a nem normális, ő az, akinek bűntudata van a »mássága« miatt, ő az, aki nem igazán tudja miért olyan, amilyen. Ő az, aki még inkább szeretetre vágyik, aki megértésre vágyik, aki közösségre vágyik, és, igen: családra vágyik. Nos, itt kezdődnek az igazi kérdések. Nem lennék keresztyén, ha nem tudnék különbséget tenni a homoszexualitás jelensége és a homoszexualitásban »szenvedő« felebarátom között. Valódi kérdés ez az ítélet és a részvét feszültségében. Igazolni nem akarom őt. De az örömüzenetet megosztani vele Isten mindenkit átölelő és befogadó szeretetéről igen. Ezen a világon, míg Isten Isten, senki sincs végérvényesen kitaszítva.
Ugyanakkor a homoszexuálisok házassága már más kérdés. Itt, ha jól értem, nem pusztán a házasság új értelmezéséről van szó, hanem egész egyszerűen a nemek megszüntetéséről. A homoszexuális házasság gyakorlatilag egy totálisan új emberértelmezés, amelyben megszűnik Istennek az ember biológiai-természeti létében az ember számára eleve adott szerkezete, megszűnik a természet és társadalom kontinuitása. Mégpedig olyan módon, hogy az ember önkényesen felülírja a maga »csinált világával« a természet és ember Istentől eleve rendelt alapvető egységét. Ugyanakkor ez az önkényes mozzanat mégis csak illuzórikus marad, hiszen valóságosan nem tudja megszüntetni a férfiban és a nőben Isten eleve elrendelt akaratából biológiailag megvalósuló embert, ám átírja a szerepeket.”