Nekik való hazafi

„Kövér László azt találta mondani, hogy győzelemre ítélt az a nép, amelynek olyan fiai vannak, mint Nyirő József. Nyirő náci volt, amikor a nácizmus vérbe borította Európát, és győzelemre tört az emberiség ellen. E törekvés jegyében megsemmisült a második magyar hadsereg, legyilkoltak hatszázezer zsidó magyar állampolgárt, rommá lőtték a fővárost, kirabolták és tönkretették az országot. A győzelemre ítélt nép fia, Nyirő József katasztrófaként élte meg a nácizmus vereségét. (...) Mi van a deportálások magyar haszonélvezőivel? Hol a szembesülés? Ez miért nem érdekli az igazságügy-minisztert? (...) Persze, majd elfelejtettem: Magyarország akkoriban épp elvesztette az önrendelkezését, senki sem volt felelős a saját tetteiért. Csupa »nekik való hazafi« bámulta kerekre nyíló szemmel, milyen rémtetteket követnek el kizárólag a németek.

Nálunk itt pofátlanul – hogy az egyre magasabbra hágó volt frakciószónok kedvenc szavát idézzem – lehazudják az igazságot. Ellentétben Tadeusz Słobodzianek lengyel drámaíróval, aki fölteszi a kérdést: »Most akkor hogy is van? Mi is az igazság? Ki is a bűnös? Milyen külső és belső mechanizmusok mozgatják az embereket és történelmünket? És éppen ezeknek a kérdéseknek a föltevése – ismétlem: nem megválaszolása – indított a darab megírására. Mert a színháznak éppen ez a funkciója, hogy az ember sötét oldalát is bemutatva kérdéseket tegyen fel.«

De nem nálunk. Nálunk a színházban is azok diktálnak, akik félnek a kérdésektől, és rózsaszín hazugságokat terjesztenek. Az évad legjobb előadását, A mi osztályunkat kihagyták az éppen most zajló pécsi évadszemléből, a POSZT-ról. Gyávaságból, hozzá nem értésből, vagy egyszerűen csak azért, mert a mai, felülről vezérelt, eltorzult hazafiságkultusz – amely gyűlöli a szembenézést a történelmi és az emberi igazsággal, s hatalmi célok érdekében méltatlan figurákat emel piedesztálra – már mélyen beleivódott a társadalom pórusaiba. Eltelik még némi idő, amíg a nekik való hazafiak helyett azok kerülnek a tankönyvekbe és a talapzatokra, akik valóban tiszteletre érdemesek.”