„– Tarlós rózsaszín álmok helyett nyugodt ébredést szeretne. Önnek sincsenek álmai?
– Ez nem a rószaszín álmok kora. A város számára most a biztonságos működés az egyik legfontosabb feladat. El kell fogadni, hogy a most belátható jövőben aligha lesz lehetőségünk nagy ívű fejlesztésekre. Középtávon kizárólag a közlekedési infrastruktúra bővítéséhez kapcsolódó komplex városfejlesztések alapvető beruházási elemei valósulhatnak meg. De teret nyerhetnek a kísérleti városfejlesztési projektek, az alulról jövő kezdeményezések. A nagy álmok most nem hatalmas épületekben, hanem kisebb kreatív ötletekben ölthetnek testet. Ilyenek például a közösségi kertek a város üresen álló telkein, amikor az önkormányzat kiadja ideiglenes hasznosításra a tulajdonában lévő foghíjtelkeket, parlagon heverő területeket. Már léteznek ilyenek például a Millenáris parkban és a XIX. kerületben. Az egyenként öt négyzetméteres parcellákat általában két-három hobbikertész műveli. A közös munkálkodás közelebb hozza egymáshoz az embereket, finom jutalomként pedig meg is ehetik az ott termelt zöldséget, gyümölcsöt. Az első kísérlet sikere nyomán hamarosan újabb nyílik a Corvin sétány közelében és remélhetőleg máshol is. A városnak ez semmibe se kerül, miközben élettel tölti fel az eladdig halott köztereket. (...)
– Ha már az elődöket emlegette... Mindegyikük önként távozott, egyre rövidülő időközzel. Ki ezt, ki azt a nyomást nem bírta. Ön mennyit bír?
– Minden nagy kihívásban van kockázat. Ez adja az izgalmat. Budapesti székhelyű iroda építészeiként tevékenykedve sokszor gondolkodtunk el azon, hogy miért nincs a városnak egy hosszú távú, szisztematikusan építkező fejlesztési koncepciója, amely irányt mutathatna a fejlesztéseknek. Ez a pozíció most lehetőséget ad arra, hogy ennek a létrehozását irányítsam.
– Minden főépítésznek van víziója a városról. Schneller István mereven elzárkózott a felhőkarcolóktól, de utódai se lelkesedtek túlságosan a formabontó épületekért. És Ön?
– Alapvetően nem ellenzem a progresszív épületek megjelenését Budapesten, megfelelő helyeken, de nem hinném, hogy ez most aktuális kérdés lenne. Ezek a presztízsberuházások csak kis részben esztétikai kérdések, javarészt gazdasági érdekek húzódnak mögöttük, és rendkívül nehéz egy ilyen léptékű városba való beillesztésük. Túl azon, hogy Budapest jelenlegi sziluettje mennyire meghatározó és védendő, a toronyházak a hirtelen sűrűsödés miatt számos közlekedési, infrastrukturális ellátási, környezeti stb. problémát vetnének fel. Korunk kérdése azonban a jelen gazdasági helyzetben nem a toronyházak engedélyezése vagy tiltása, hanem Budapest meglévő, de kallódó értékeinek újrafelfedezése. A közeljövőben inkább ezeket kell részletesen feltárni és kreatívan újrarendezni.”
