A gyűlöletkultúra áll a magyar közélet középpontjában

„- Milyennek látja innen, Berlinből, a magyarországi közéletet?

- Az otthoni jelenségek jó része elborzaszt, és az a legnagyobb baj velük, hogy lényeget fejeznek ki. Ennek az egész komplexumnak a középpontjában az a gyűlöletkultúra áll, amely a kilencvenes évek közepe óta a volt szocialista tömbön belül is egyedülálló módon erősödött meg Magyarországon. A politikai hatalomért folytatott harcban a gyűlölet vált a legfőbb eszközzé, nem zajlik semmiféle párbeszéd, amiben osztozik a társadalom majd minden politizáló része. A különbség ott van jobb és baloldal között, hogy a jobboldal immár bő két éve kormányon van, és miközben egyértelműen kacérkodik a Jobbik fasisztáival, eszébe nem jut, hogy párbeszédet folytasson a parlamenti demokratikus ellenzékkel vagy a civilekkel. Ezt az európai normát Magyarországon kívül minden uniós tagállamban betartják. A Fidesz említett politizálásából egyenesen következik a Nyirő-temetés, amelyben benne van a magyar politikai nekrofília is: akit nem temetnek legalább háromszor újra, az már nem is (volt) ember. Szerte Európában erősödik a szélsőjobboldal, az viszont példa nélküli, hogy nálunk kormányzati segédlettel zajlik a folyamat.

- Gyakran kifejti álláspontját a magyarországi történésekről német lapokban, írt például Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi inzultálása kapcsán is. Miért érzi szükségét, hogy távolról exponálja magát az otthoni ügyekkel kapcsolatban?

- Az események az internet jóvoltából bejönnek a szobámba. A hazai eseményekre a Facebookon alkalomszerűen reagálok, inkább csak bele-beleszólok egy-egy vitába. A magyar nyilvánosságban a Mozgó Világban szólalok meg leggyakrabban, főleg reflexiókat teszek közzé. Németországi publikációimat többnyire felkérésre írom. Megpróbálok úgy írni, hogy kicsit érthetővé is tegyem a német nyelven olvasók számára az otthoni történéseket. Az átlag német meglehetősen keveset tud Magyarországról.”