Nem néz szembe a realitásokkal, még most sem.
A tragédia után sem érti, hogy valójában az ő ignoráns nacionalista országvezetése kergette az országot a tragédiába. A nemzetiségeknek engedményeket nem adó politikája hergelte fel még jobban azok egyre sikeresebben lobbizó emigrációját, egyre jobban megerősödő itthoni önszerveződését. Azt hitte, hogy a francia modellt alkalmazza a francia sikerrel. Csakhogy ez nem a francia modell volt. Itt nem volt sem szabadság, sem egyenlőség, sem testvériség.
Ha látna a kedves gróf úr a kastély kerítésén túlra is, azt is látná, hogy ez az ezeréves álom csak az ön, és a hasonszőrűek fejében létezett. Mivel önök találták ki, a saját maguk dicsőségére. A saját maguk vagyoni és politikai előjogaik védelmére.”