„Ugyanakkor az elszabadult hírességek és hírhedtségek hajlamosak önállóan is márkákat választani maguknak, és komoly fejtörést okozhat a marketingeseknek, hogyan beszéljék le őket erről, ha történetesen nagyon nem illeszkednek az elképzelt célcsoportba vagy a márka arculatába, ellenben túl gyakran látni őket a logóval közös képkivágáson…
Ennek egyik klasszikus példája a Jersey Shore című (a maga módján zseniális, és az MTV nézettségét megmentő) trash reality fenegyerek szereplője, Mike (a Szitu), aki előszeretettel viselte az Abercrombie & Fitch ruháit, míg egy termék-nemelhelyezési megállapodás keretében rá nem vették a producereket, hogy tiltsák el ettől a gyakorlattól. Ugyan a márka igen népszerű lett - talán a balhés italo-amerikai miatt is -, kétségtelen, hogy kultúrkörökben kevéssé otthonosan mozgó figurákon is rendszeresen látható.
Az autógyárak is veszélyben vannak: a luxusmárkákra előszeretettel vetnek szemet a rapperek, hiphopperek. És míg a krómozott szekérkerekesítésért szinte kiáltó helyiérdekű muscle car-ok, vagy egyes, kissé kivagyi BMW és Mercedes vagy Ferrari modellek még el-elcsúsznak a »drogbizniszből és lányok futtatásából gazdagodtam meg« szövegek hátteréül, kifinomultabb daraboknak, mint például egy Rolls-Royce, ez már nehézlovassági becsületsértés. Az igazán kellemetlen pedig, amikor máshonnan nem is érkezik jelentősebb számú érdeklődő: a Maybach például lehúzta a rolót, hiába rajong érte a rapvilág krémje.”