És a temerini fiúk?

„Félre ne értsen senki, nem a szimbólumok ellen vagyok, nem az emlékezés ellen, sőt ennek aktivizáló ellenpontját, az egység hangsúlyozását jónak is tartom. Azonban ha mindez nem egészül ki konkrét, jelenbéli tettekkel, sőt ha ezt nem haladja meg a ma feladataival való szembenézés, nem ér semmit az egész, csak önsajnálatunk emlékideje lesz június 4.

A következő generációknak sem adunk át így semmit. Vannak jó kezdeményezések, ilyen például a határon túli osztálykirándulások támogatása, jó ötlet, értelmes, többet ér, mint bármi. (...) A temerini fiúkban is érintettnek érzem magam. Érintettek vagyunk, politikusok, hétköznapi emberek, anyarországiak, külhoniak, baloldaliak és jobboldaliak, mégsem szólt róluk senki június 4-én, csak egy képviselő. Pedig valamit tenni kellene azoknak, akik tudnak, akik képesek. Ez egy mai feladat, valós és értelmes válasz Trianonra.

Sarkítok, de tudatosan teszem. Nyírő József halott, a műveit bárki megveheti. Wass Albert halott, a könyvei ott vannak a polcokon. A trianoni igazságtalan döntést meghozták, visszacsinálni nem tudjuk.

Ez az öt délvidéki fiú még él. De ki tudja, meddig?!”