„Hiába végzett történelem szakot és érdeklődik hazája, kontinense múltja iránt, az ember néha belefásul az unalomig ismert koreográfia szerint zajló honi vitákba. Ki mit csinált harminc-ötven-hetven-száz évvel ezelőtt? A rivális politikai erő miért nem határolódik el attól a cégéres gazembertől/fasiszta pribéktől/nemzetellenes kommunistától? »Felszólítjuk«, meg »a rendszerváltás óta példátlan módon« és persze a klasszikus: »a történelem legsötétebb korszakait idéző« – és ezzel körülbelül felsoroltam a viták érvkészletét.
E disputák nemcsak kétségbeejtően alacsony színvonaluk miatt károsak, hanem mert a fiatalabb nemzedékekkel megutáltatják a látszat szerint mindig csak veszekedésre okot adó huszadik századi magyar történelmet.
Pedig bőven volna mit megbeszélni, megismerni és főleg: mire emlékezni. (...)
Keressük meg környezetünk időseit, nézzük meg az egyszerű magyar polgárok huszadik századi élményeit megörökítő interjúkat, beszélgessünk és olvassunk sokat. Így talán elkerülhetjük, hogy múltunk cinikus politikusok meg hisztérikus publicisták magánügye legyen.”