Tanuljunk-e kínaiul?

„Hosszabb távon viszont elképzelhető, hogy a kínai nemzeti bank magyar állampapírokat kezd el vásárolni, és biztosan megjelennek kínai befektetők is. Ugyanis a keleti piaci szereplők is csak olyanok, mint az összes többi invesztor: oda mennek, ahol nyereséget tudnak realizálni.

Ezzel együtt a kínaiak jelenlétét és Magyarország keleti nyitását is a »helyi értéken« kell kezelnünk. Tudniillik semmiképpen sem jobb egy kínai tőkés, mint egy nyugati – német, osztrák és svájci –, sőt!

Leegyszerűsítve: a németet legalább értjük, a kultúránk hasonló, a történelmünk sok ponton közös, sokan beszélik a nyelvet. A hozzánk közel fekvő említett középnyugat-európai országok pedig már tőke- és foglalkoztatási oldalon bizonyítottak, gazdaságunk nagy része, így az életvitelünk is pont tőlük függ, és sajnos nem a belső gazdaságtól, ott minden „csupa rom”, de most ezen a téren nem akarok frontot nyitni.

Bár Kína világgazdasági szerepe vitathatatlan, a távol-keleti gazdasági birodalom elsősorban az IMF-en keresztül kívánja a vén kontinenst finanszírozni. Hiába javulnak tehát a kínai pozíciók Magyarországon, nekünk egyelőre a tönkrevágott magyarországi textilipar, a falusi kínai »bolthálózat« és az Örs vezér tere ugrik be – első blikkre.

Hogy tanuljunk-e kínaiul? Nem árt. Egyelőre viszont maradnék a németnél.”