A boraimat én készítem, nincs borászom. Változatlanul sokat tanulok, még hosszú az út. Interjú.
„hvg.hu: Egy-másfél évtizeddel ezelőtt még inkább szerkesztő-műsorvezetőként volt ismert. Nem jött be a média, vagy csak ráunt? Békésebb szakma a borászoké? Azt mondják, ott is sok a széthúzás a színfalak mögött.
R.P.: Úgy emlékszem, bejött. Talán azért tűnt furcsának a döntésem, mert szokatlan, hogy valaki egy sikeres dolgot befejez, abbahagy. Más ügyek kezdtek fontosak lenni az életemben. Ilyen döntést már többször hoztam, például tíz év sikeres jazz-zenész élet után is váltottam. Biztos vagyok abban, hogy nekem kell irányítanom a dolgaimat és nem fordítva. Nehéz lenne ma azzal foglalkoznom, amivel bár jól keresek, de már nem motivál.
hvg.hu: A borkészítés még mindig megmozgatja? Szépen szerepelnek a borai a különböző versenyeken; mindegyik elkészültét személyesen felügyeli? Ma már tőről, sőt, tőkéről metszett borásznak tartja magát, vagy inkább kommunikációs szakembernek, üzletembernek?
R.P.: A boraimat én készítem, nincs borászom. Változatlanul sokat tanulok, még hosszú az út. A kommunikációs világ sincs olyan messze, hiszen 21 éve alapított cégem ma már cégcsoport, és társaimmal együtt komoly sikereket érünk el itt is. Én kicsit háttérbe vonultam innen, inkább a bormarketinggel, borturizmussal foglalkozom. Amennyiben üzletembernek nevezzük azt, aki vállalkozásokat üzemeltet, akkor természetesen az vagyok, de szívesebben használom a borosgazda megnevezést.”