Jakab Péter nyílt levélben vágott vissza Puzsér Róbertnek
Jakab és Puzsér a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán feszült egymásnak.
Egyre nagyobb tömegek idealizálják az erőt, és gondolják úgy, hogy a társadalmi konfliktusokat egyenruhában, alakzatba tömörülve kell megoldani.
„A háború nem eszem-iszom, nem haverok, buli, Fanta. A háború vér, emberhalál, gyilkolás és szenvedés. Nem mellesleg tök röhejes az a helyzet, amikor egy parasztcsávó sorakoztatja énekszóval a huszárokat. Ha már military, akkor huszártisztnek illett volna buzdító dallal toboroznia a parasztokat. Mindenesetre ha valaki ezek után kiáll parasztgúnyában, mögötte önfeledten bulizó huszárcsapattal, és úgy csinál, mintha ez egy kedves, romantikus dalocska lenne, az egy csapásra veszi semmibe mind a sorkatonaság, mind a civilizáció, mind pedig Kodály Zoltán szellemét.
Azoknak a felhasználóknak pedig, akik azt vetik a szememre, hogy nem időszerű szót emelni a harc, a virtus, a katonalét romantikájával szemben, azt tudom válaszolni, hogy ebben az országban hat évvel ezelőtt szemeket lőttek ki, embereket vertek félholtra brutális rendőrhordák, mindezt baloldali állampolgárok tapsa vagy cinkos hallgatása mellett, akik úgy gondolták, hogy így helyes megvédeni a közrendet. Válaszul kezdte el a széljobb megszervezni a félkatonai alakulatait, és azóta mást sem tapasztalok, mint azt, hogy egyre nagyobb tömegek idealizálják az erőt, és gondolják úgy, hogy a társadalmi konfliktusokat egyenruhában, alakzatba tömörülve kell megoldani. Ebben a közegben, véleménynyilvánításra felkért értelmiségiként nem voltam és továbbra sem vagyok hajlandó szó nélkül elmenni a Kodály szellemét megsértő zenés-táncos militarista kultúrprogram mellett.”