Amint azt már többször írtam, a fattyazás egy kellemes séta szőlőben, miközben a felesleges hajtásokat lepattintja az ember. Ez most nem így volt.
„Szombaton ragyogó napsütés, húsz fok körüli levegő hőmérséklet, enyhe szellő fogadta a fattyazni készülő szőlősgazdákat, aminek következtében minden testrészem, ami kilógott a rövidnadrág-póló szerelésből, pecsenyepirosra égett. Amint azt már többször írtam, a fattyazás egy kellemes séta szőlőben, miközben a felesleges hajtásokat lepattintja az ember. Ezt most nem így volt, mert a mikroteraszok eltüntetése miatt a szőlő egy hete lett megszántva, így a könnyed séta helyett egy embert próbáló kapaszkodássá vált a terület bejárása.
A régi szőlőben istápolgattuk az átoltásokat és a telepítéseket: a múlt héten megkaróztattam a szőlőt, így volt mihez aggatni a gyenge hajtásokat. A múlt heti, száz km/óra körüli szél természetesen az összes olyan hajtás hegyét letörte, amely felért a befűző szálakig, de mivel a szárazság és a rövidcsapos metszés miatt kevés ekkora hajtás van, a kár nem egetrengető. Az alsó szőlőben, ahol nincs villanypásztor, néhány helyen láttam némi vadkárt, de az is csekély (egyébként már csak azért sem érdemes Uréti szőlőt tartani, mert még a zöldje is ellenállhatatlanul illatozik az őzeknek).
(...)
És persze megkóstoltam a bort is. A kén beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a pezsgés elállt, a bor megnyugodott, illata kitisztult, és ízéből eltűnt a fáradtság, a papír (kenyérhéj) íz. Azt is megállapítottam, hogy dörgicsei hírének megfelelően, a tavaszi forrással együtt lelágyult a bor, nagyon kellemes savérzete volt. Megint előbukkant az a vadvirágmézes íllat-íz jelleg, amit egyre inkább a termőterület (terroir) jellemzőjeként kezdek azonosítani. Ezt persze fél úgy mondom, hogy a vezetés miatt éppen csak a számba mertem venni egy fél korty bort, tehát ezek a megállapítások ennek megfelelő fenntartásokkal kezelendők.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A hazai viszonyokhoz képest szinte kimeríthetetlen forrásokkal gazdálkodó transznacionális vállalatoktól érkeznek a Tisza Párt új potentátjai, csaknem felfedhetetlen kapcsolati hálókkal, jelentős tudásanyaggal a birtokukban – vélhetőleg nem üres kézzel.
Közben Nyugatra szaladgál Pride-díjakat átvenni. Horváth K. József írása.
