Belgrádi sokk

„Szerbiában megmaradt a délszláv háborús múlttal minden tekintetben szakítani akarók, az uniós tagságot megváltásként várók és az örök nosztalgiázók, Nikolicsban valamiféle nagyszerb megmentőt látók közötti mély törésvonal. Nem véletlen, hogy Washington, de Brüsszel is nagykoalícióban látná a stabilitást, a megosztottság áthidalását leginkább szolgáló megoldást.

A Nikolics győzelme által okozott sokk árnyékában mindenképpen érdemes megemlíteni a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jó szereplését. A Pásztor István vezette szervezet az eddigi négy helyett öt képviselővel lesz jelen a belgrádi parlamentben, ehhez jön a nyolc mandátum a vajdasági tartományi törvényhozásban. Az eredmény a jelenleg rendőrségi vizsgálat alatt álló szabadkai választási szabálytalanságok mellett is jónak nevezhető, még akkor is, ha idén is több tízezres nagyságrendben volt tapasztalható a magyarok »átszavazása« szerb pártokra, elsősorban a demokratákra.

A vajdasági önkormányzatokban az előzetes megegyezés alapján folytatódik az együttműködés a demokraták és a VMSZ között, országos szinten ugyanakkor csak annyi tűnik biztosnak, hogy a magyar párt nem kíván kormányzati pozíciókért harcba szállni. A sokat megélt délvidéki magyarok most kénytelenek egy újabb politikai kísérlet alanyai lenni. Vajon mit tartogat számukra a Hágában raboskodó Vojiszlav Seselj európai arcot öltött egykori bajtársa, Tomiszlav Nikolics?”