Fábry, a magyar Dean Reed

„Fábry nem egyéb, mint Reed jobbos-keresztény mutációja. Lóránth Zoltán producereket bemutató könyvében Kovács Kristóf lenyilatkozta, de azóta a bulvársajtó is kiteregette ellentmondásos, »se veled, se nélküled«  viszonyukat. Fábry nehezen viselte a nála jóval fiatalabb producerét, úgy volt vele, mint Dean Reed a kapitalizmussal. Sértődöttség, gyűlölködés, komplexusok. De mégis, ahogy Reed a szabadpiaci kultúrában aratta a sikereit, Fábry is abban a miliőben teljesített legjobban, ahol ostorral hajtotta egy Jay Leno műsorában edződött profi. Most, hogy ő is disszidált a saját NDK-jába, megszabadulva a vérszívó kapitalistájától, meg lehet nézni a végeredményt. Hiába a tehetség, ha nincs meg a közeg, ami kiaknázza. A jó munkakapcsolat olyan, mint a jó házasság: veszekedéseken, gyűlöleten, tányértöréseken át vezet az orgazmushoz. Ehelyett mi van? Egy bárgyú, tiszteletteljes közeg, amely nem mer ellentmondani a nagy előadónak. Akármilyen gyenge is. Meg egy olyan konglomerátum, amely azt sugallja, hogy pénz nem számít, mert megtehetjük, a mi kutyánk kölyke, akármekkorákat bukik is.

A narancsrezsim televíziójába kétféle típus bocsáttatik be: az eleve a táborhoz hűek, illetve a megtértek és megalkuvók. A megélhetést kétségtelenül gazdagon biztosítja ez a rendszer, de nagy árat fizettet érte. Jáksó és Fábry sorsán, hanyatlásán, karakter-öngyilkosságán kívül ott van intő példaként D. Tóth Kriszta, Bagi Iván, Nacsa Olivér, Jakupcsek Gabriella, akik zsinórban múlják alul, égetik szénporrá magukat. És még az sem hozható fel mentségükre, hogy tekintélyuralmi rendszerben eleve nem lehet jó a kabaré, a show. Lehet. Erre példa Hofi Géza, a Mikroszkóp Színpad, a Rádiókabaré, a Parabola. De ott is volt ösztönző: a félelem. '56-ban a pártmunkások, ávósok kisebbik részét felakasztották, meglincselték, a nagyobbik rész pedig a lakásán, a villájában reszketett, hogy őt is szétszedi a tömeg. Három pillére volt a kádárizmusnak. A rubelalapú testvéri földgáz, a dolláralapú kapitalista hitel, plusz az, hogy megtanulták: ha engedjük a népnek, hogy kiröhögjön bennünket, ha jól szórakoztatjuk, kevesebb az esély rá, hogy begurul. Ez a garnitúra még nem tart itt fejlettségben. Majd megtanulják.”