„A bemutatott változások ellenére sajnos a médianevelés itthon viszonylag ritkán jelenik meg a közbeszédben, és akkor is legfeljebb a gyermekvédelem kontextusában jön elő. A nevesített állami szereplők között lényegében nincs párbeszéd, pedig sok szereplő érintett az ügyben. Elsősorban az oktatáspolitika, de a médiapolitikának, így a médiahatóságnak is lehet, kell, hogy legyen szerepe a médiatudatosság fejlesztésében. Az egészen kicsik médiahasználatával összefüggésben pedig az egészségügyi kormányzatnak lennének feladatai, de ennek felismerésére nem utalnak jelek. Például az itthon is megjelenő csecsemőtévék színrelépése után egyetlen állami szereplő sem érezte fontosnak az új jelenség mélyebb vizsgálatát, esetleges beavatkozási pontok keresését.
De nemcsak az állami szereplők közötti kommunikáció hiányzik, a tudomány területén is ritka a valódi párbeszéd. A téma alulreprezentáltságát jelzi, hogy fogalmi szinten sincs egységesség. A media literacy magyarul médiaértésként, médiaműveltségként, médiatudatosságként is előfordul.
A médiapedagógia a pedagógia, a pszichológia, a médiatudomány és szociológia metszetében áll, e területek érdemi kommunikációja eredményeként szerveződhetnek közös gondolkodási keretbe a külön-külön már meglévő kutatási eredmények, ismeretek, elméletek.”