A Heti Válasz elképzelhetetlenül mélyre hajolt

„Tökéletesen igaza van tisztelt ellenoldali hetilaptársunk főszerkesztőjének, aki azt kommentálja, hogy a Newsweek ötvenkét lapszámért mindössze 9000 forintot kért azoktól, akik a Heti Válaszba behúzott nyomtatvánnyal jelentkeznek magyarországi kiadójukban. Borókai Gábor azt írja: »Az eladott példányszámok csökkennek szerte a világon, ezért az apró lehetőségekért is le kell hajolni. Korábban elképzelhetetlenül mélyre. Új területeket kell meghódítani, hogy legalább az elmaradó haszon egy részét vissza lehessen szerezni. Ez itt a tét.«

Bizony így van. Borókai kolléga minden szavával egyetértek, akár közös szakmai sóhajtozásba is kezdhetnénk – sikoltozzanak csak a közéleti árok mindkét oldalán az engesztelhetetlenek. 

Valójában persze azt gyanítom: én mélyebbet sóhajtanék, ő meg mélyebbre hajolna. Csak azért gondolom ezt, mert náluk – a nehéz idők ellenére – elég sok az állami hirdetés, nálunk meg jó ideje már egy se. A Heti Válasz ügyesen »lehajolt« a Magyar Fejlesztési Bank egész oldalas hirdetéséért, ugyancsak egy teljes kolumnán hirdetik a Széchenyi-kártyát, fél oldalon az Üdülési csekk és a SZÉP-kártya előnyeit (»Magyarország – szívedhez legközelebb«). Van egyoldalnyi promóciójuk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, és Pest-budai Látkép címmel 24 oldalas (!) mellékletük, amelyet (egy kivételével) budapesti fideszes önkormányzatok szponzorálnak. Van »Siófoki programkavalkádjuk«, van egész oldalas hirdetésük arról, hogy »A magyar állampapír több, mint üzlet«. Az operaház attraktív hirdetése, gondolom, csak bónusz, a két minisztérium által támogatott »Tanévzáró csokikoncert« negyedoldala pedig aprópénz csupán. 

Minek tagadnám: irigykedem. Tűnődöm: nehéz időkben milyen szögben, mennyire kell meghajolni? Találgatok: vajon minden közéleti hetilapnak értelemszerűen máskor jön el a »nehéz idő«?”