„A céged vett részt a Hajdu Szabolcs által rendezett Fehér tenyér elkészítésében is. Hogy kerültetek a produkcióba?
Édesapám, Peter Kassovitz többször dolgozott már Budapesten, így rajta keresztül számos rendkívül tehetséges emberrel ismerkedtem meg. A Fehér tenyér forgatókönyvét Kovács Gábor, a film egyik producere küldte el, ami azonnal megtetszett nekünk. Az M.N.P. Entreprise-on keresztül anyagi támogatást nyújtottunk, az amúgy igen alacsony költségvetésű filmhez.
Apád révén magyar származású vagy, van ennek valamilyen befolyása az életedre?
Természetesen, hiszen mindenkinek fontos, hogy honnan származik, nekem a szüleim belém nevelték a származásukat. Én például kifejezetten örülök, hogy egy ilyen kulturális keverék lettem. Ez egy jó elegy, a magyar eredet mellé jól jön a francia lágyság. A magyar emberek túlságosan bolondok: apám is bolond, az összes barátja is bolond, Sarkozy, és a magyar kormány is az.
Színészként is dolgoztál 2005-ben Budapesten, Spielberg Münchenének forgatásán. Milyennek találtad a környezetet?
Érdekes volt, főképp mivel a történet szerint valójában Párizsban voltunk. Így egy olyan Budapesttel találkoztam, amit egy amerikai változtatott Párizzsá a saját elképzelései szerint. Néhány dolog nagyon hülyén vette ki magát, mások azt hiszem működtek. Maga a forgatás azonban nagyon jó volt, az emberek kedvesek voltak, és a technikusok elképesztő munkát végeztek.
A magyar filmfinanszírozási rendszer élére nemrég Andrew Vajna producer került, akinek a kezében összefolynak a filmek támogatására szánt állami pénzek. Mi a véleményed erről?
Nem ismerem személyesen Vajnát, csak azt hallom, hogy nem tetszett neki az eddigi magyar filmgyártás. Szerintem sok csodálatos magyar film született, mindig elképedek amikor a fesztiválokon látok egy-egy magyar filmet. Szerintem, amikor meg kell küzdened a filmed létrejöttéért, akkor születhetnek meg az igazán jó filmek. Amikor pedig egy ilyen harcból jó film születik, akkor az tényleg igazán jó film lesz. A pénzhiány egészen addig serkenti erősen a kreativitást, amíg azért valamennyit adnak.”