Mi a baj az „ifjúkonzervatív” neokonokkal?

Mi a legnagyobb baj az „ifjúkonzervatív” neokonokkal? Mi a baj a Mandiner-rel, a Jobbklikk-kel, MosMaiorummal, Konzervatóriummal? Egyrészt az, hogy azt hiszik, hogy attól, hogy mindenáron vehemensen kritizálják a „sajátjaikat”, máris bőszen megveregethetik egymás és a saját vállukat, hogy ők micsoda nagyszerű szuverén gondolkodók. Pedig a kritika nem önmagáértvaló, hanem azért, hogy végül optimális megoldás szülessen. Másrészt a doktrinerség, ami egyébként nagyrészt az SZDSZ-re volt jellemző korábban. A magam részéről Orbán Viktorral értek egyet, aki 2010 elején a következőt mondta: „A józan ész ösvényéről nem érdemes letérni, a doktriner gondolkodás oda juttat bennünket, ahol most tart a világ, meg Magyarország.” Itt van például az ifjúkonzervatívok vesszőparipája, hogy legyen a kormány és a Fidesz Amerika-barátabb. Ez náluk olyannyira elvi kérdés, hogy Facebook-oldalukon kijelentik, hogy számukra a magyar mellett az amerikai zászló a legszebb. Csakhogy egy jó politikus számára az ilyen kérdések nem elvi kérdések, hanem pragmatikusak. Szerencsére. Bár nem tetszenek a fent említettek megnyilvánulásai, de a pragmatikusság jegyében kénytelen vagyok beletörődni, hogy egy nagy néppártban ennyire eltérő gondolkodásúaknak is békésen, konstruktívan együtt kell tudniuk működni.