Áder János nem a politikában kezdte pályafutását. A főváros hatodik kerületének lakásügyi osztályán dolgozott, innen vezetett a tehetséges fiatal jogász útja a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetébe. Ádert azonban ebbe a világba is elkísérte az, amit otthonról hozott. Így sokunkhoz hasonlóan fiatal tudományos kutatóként is természetes volt számára, hogy kétkezi munkával, gazdálkodással egészítse ki jövedelmét ahhoz, hogy megteremtse a családalapításhoz szükséges alapokat.
Áder Jánost később, 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal idején, majd 1990-től a Magyar Országgyűlésben is egy sokat vállaló, de vállalásait mindig teljesítő emberként ismertük meg. Olyan tagja, majd vezetője volt a Fidesz képviselőcsoportjának, aki mindig nyitott volt az érvekre, és sohasem ijedt meg a vitáktól. A legnehezebb helyzetekben is kész volt a végsőkig kitartani értékei és hitvallása mellett. Igazában, érveiben mindig volt olyan, amit érdemesnek tartottunk megfontolni.
Dr. Áder János rendszerváltó politikusaink egyike. Részt vett a történelmi jelentőségű 1987-es lakiteleki találkozón, majd az 1989-es Ellenzéki és Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon is, ahol fontos szerepe volt a demokratikus választási rendszer kidolgozásában. Az első szabad országgyűlési választáson, 1990-ben a Fiatal Demokraták Szövetségének jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Szülővárosában, Csornán, háromszor lett egymás után egyéni országgyűlési képviselő. Részt vett az Országgyűlés Alkotmányügyi, Törvény-előkészítő és Igazságügyi bizottságainak munkájában. 1998-ban a Magyar Országgyűlés elnökévé választották, mely tisztséget 2002-ig látta el. Házelnöki tevékenységével nemzetközi színtéren is erősítette hazánk megbecsülését. Hazánk ebben az időszakban csatlakozott a NATO védelmi szövetségéhez, mint ahogy ez az időszak döntő szerepet játszott Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának előkészítésében is.