Biciklis forradalom Budapesten

„A 2010-ben civil közadakozásból felállított kiskörúti kerékpárszámláló a tavaly májusi 1600-as rekord után egy évvel már napi 3000 kerékpáros közlekedőt mért egy irányban.  A békés budapesti bringás forradalom átcsapott a gátak felett. (...)

Budapest bringa boom-jában azonban nem csak a gyorsaság egyedülálló. Döbbenetes, hogy mindez teljesen alulról jött, szinte a körülmények ellenére. A felsorolt nagyvárosok eredményei mögött komoly és évtizedes hivatali erőfeszítés áll. Brüsszelben például a vágyott kerékpárosok hiányában az egész várost átalakították, de azok az új utakat csak mostanában kezdik használatba venni. Nálunk évekig szinte semmi sem történt. Néha volt egy egy kerékpáros beruházás, ami többnyire járdák elvételét jelentette a gyalogosoktól, illetve az úttesten való kerékpározás lehetőségének elvételét a biciklistáktól. Az eredmény egy egészen fura rendszer lett, ahol járdákra szocializált biciklisták veszélyeztetnek gyalogosokat, majd a járdáról váratlanul és láthatatlanul a kereszteződésekbe érve saját magukat.

A változás első jele a kiskörúti 1,5 kilométeres kerékpársáv volt, ahol először hallgattak a kerékpáros szakmára, és nem a leggyengébb ellenállás (gyalogosok) rovására történt fejlesztés. Az ígéret és megvalósulás között így is 5 év telt el, közben háromszor is meghiúsulni látszott a beruházás. Az Andrássy út kerékpársávjának és parkolójának BKK által végrehajtott idei cseréjére  6 évet kellett várni. Öröm persze minden fontos átalakítás, de felvetődik a kérdés: ha a számok alapján a magyar fővárosban akarnak leginkább biciklizni, nem kellene a városvezetés ölébe hullott lehetőséget teljes erővel kiaknázni? Ami sok városnak 10-20 éves távlati cél, az Budapesten 2-3 év alatt megtörténhet. Sajnos még nagyságrendi különbségek vannak a tervek, ráfordítások és a kerékpárosok számának növekedési üteme között.”