Politikai válság Romániában: a magyargyűlölő politikusok megóvták az Alkotmánybíróság döntését
George Simion beadványában azt állította, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) december 6-i döntése rendkívül veszélyes precedenst teremt.
A Ponta-kabinet nem elégedett meg azzal, hogy kivéreztette az erdélyi magyar nyelvű orvosképzést, most egyenesen halottgyalázásra készül.
„Az erdélyi magyarság megmaradásának kollektív eszményét és az ehhez szükséges erőt az anyaországtól történt elszakadása óta minden esztendő pünkösdjén, Csíksomlyón erősíti meg. Tudja ezt a fölötte uralkodó bukaresti elit is, amely eddig minden alkalmat megragadott arra, hogy a zarándokok lelkét megfertőzze a megfélemlítés gonosz gyúanyagával. Nem múlt el búcsú – főleg az elmúlt két évtizedben –, hogy azt ne előzte volna meg valamilyen infernális, hitvány és becstelen intézkedés, amit a román nemzetállamot őrzők főztek ki dohos és áporodott bukaresti konyháikban.
Ha pedig tolvaj lelkiismeret-furdalásuktól elvakulva nem futotta többre néhány rosszmájú és alantas intézkedésnél vagy gáncsoskodó kormányhatározatnál, akkor idomtalan karhatalmi eszközöket vetettek be a búcsújárók megfélemlítésére. Bakancsos zsandárokat, ócska gépmadarakat küldtek a fohászkodó hívek közé és fölé, nehogy bárki is elfeledje, ki az úr mostanság a Hargitán. Bukarest idén elvetette a sulykot. Az alig néhány napja regnáló balliberális Ponta-kabinet nem elégedett meg azzal, hogy kivéreztette az erdélyi magyar nyelvű orvosképzést, most egyenesen halottgyalázásra, kegyeletsértésre készül.
A román kormány nem szeretné, hogy Nyirő József egykori erdélyi magyar író, katolikus pap és újságíró székely rögök alatt, a Hargita, Rika rengetege, a Küküllő, Csicser, Budvár és a pisztrángos patakok, a virágos rétek, a bükkösök, a fehéren villámló nyíresek, az elvesztett csodás magyar világ ölén pihenhessen meg örökre. Pedig ezt kívánta halála előtt még néhány héttel is. Végül pedig a madridi klinikán, az utolsó négy fal között meg kellett elégednie azzal, hogy legalább így képzeli el végső nyughelyét. Azt írta, »így talán könnyebb lesz«…”