A jobboldalról

„Ha valamit utálok az un. »jobboldalban« - ami inkább csak egy mai magyar mainstream szemléletmód, nem egyenlő se a kétharmaddal, se a fidesszel, se a konzervativizmussal, az ez a rettentő defetizmus, a gonosz világon a gonosz ellenségeken való folytonos tinidepi, minden szar, pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk, a világ vesztébe rohan, mindenki elbutul jaj jaj jaj. és van benne valami mazochizmus is, hogy akkor jó nekünk ha bántanak minket, mert akkor van igazunk. És ezért folyton mindenkiben csak azt keressük, hogy hol akar bántani minket, hol akarja lerombolni a magyarságunkat meg a hazánkat.

Szerintem nem igaz, hogy a világ a vesztébe rohan, mert ugyan tele vagyunk szar tendenciákkal, de a kép összetettebb, a világ pedig folyton változik, hol a javára, hol a kárára. Ettől még persze az is lehet, hogy a vesztébe rohan.

És való igaz, hogy mára ledőltek a »nagy igazságok«, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne értelmük, csak azt, hogy nem maguktól értetődőek, meg kell küzdeni értük.

Az ember dolga a világban a helytállás: megtalálni a helyet, a jó harcot megharcolni, a pályát végigfutni, a hitet megtartani. Aki megérti azt, hogy nem válthatja meg az egész világot, de valamekkora részt maga körül jobbá tehet (az most más kérdés, hogy mi a »jó«), az nem fog szenvedni mint a kutya, vagy mint bayer zsolt azon, hogy micsoda szar ez a világ, hanem a tettekben, a folytonos munkálkodásban megtalálja a célt magát.

lehet, hogy zsoltnak is inkább az újszövetséget meg keresztény filozófusokat kellene lapozgatnia a civilizáció hanyatlásán búslakodó »bőcsködők« helyett.”