Könnyekre fakadtak a gyülekezeti tagok az iskolaátvételkor

„– Sok esetben, amikor egy-egy egyházi átvétel ellen szülők, tanárok, gyerekek együtt tiltakoztak. Tapasztalható volt-e negatív hozzáállás az evangélikus intézményi átvételek esetében?

– Ellenállást is szoktunk tapasztalni, de nem olyan szinten, hogy tüntetnének ez ellen. Sok szülő félelmeit fogalmazza meg, amikor tárgyalunk velük, de ennek fő oka a tájékozatlanság. A harmincas-negyvenes generáció tagjai – akiknek most iskoláskorú gyermekeik vannak – rendkívül alacsony szinten ismerik a keresztény vallást, az egyházakat, a spiritualitást. Rettegnek a bizonytalantól, nem tudják elképzelni, milyen lehet egy egyházi iskola, így sokszor egymást agitálják. Rengeteg energiát igényel az, hogy sok órás tájékoztatókat tartsunk egyházunkról, oktatási rendszerünkről, válaszoljunk a szülők, nevelők kérdéseire, amelyek leginkább a keresztény értékrendre, az imádság, napi áhítat mibenlétére, az istentisztelet formájára irányulnak. Ha azonban a tájékoztatás széles körű, elejét veheti a későbbi ellenkezésnek, távinformációknak. Tapasztalatom szerint az ellenállás inkább a nagyvárosokra jellemző és azok körében, akiknek még kisebb gyermekeik vannak. Minél nagyobbak a gyerekek, minél magasabb fokú az iskola és minél kisebb a település, annál inkább elfogadott az egyházi fenntartásba adás.

– Mi változik az intézmények működésében az átvételek után?

– Egyházunk toleráns, befogadó és türelmes egyház, így az iskolaátvételekkor sem rontunk ajtóstul a házba. Azoknak a diákoknak, akik még a korábbi fenntartású intézménybe jelentkeztek, nincsen kötelező hittanoktatás, ők kifutó rendszerben választhatnak a hittan és az etika tantárgy között. A diákoknak kötelező részt venniük a hétfői áhítatokon (15-20 perces igei, lelki alkalom), az ünnepi istentiszteleteken (évnyitó, évzáró, nagy ünnepek előtti alkalmak), ezen kívül csendesnapot szervezünk, évente egy alkalommal, amely tulajdonképpen egy lelki tartalmú iskolai napnak felel meg. – Ha az emberek egyházi iskoláról hallanak, sokaknak beugrik a kötelező egyenruha viselés, az, hogy a tanárok beleszólnak a ruházkodásba, tiltják az extrém hajviseletet, köröm- és arcfestést… – Az iskola vezetőségének, a lelkészeknek és a pedagógusoknak a türelmére van szükség ebben a kérdésben, de ez meg is van az evangélikus iskolákban. Kötelező egyenruha-viselés egyetlen iskolánkban sincsen. Nagy iskolai ünnepeken – ahol egy világi intézményben is például matrózblúz viselését írják elő, úgy nálunk is – van egyenruha, amelyet viselni kell a diákoknak. Ezeken az öltözeteken általában hímzett Luther-rózsa szimbóluma szerepel. Van egy-két iskolánk, ahol például egy jelképes sál vagy nyakkendő jelenti az egyenruhát, melyet csak jeles napokon viselnek. Az extrém ruházkodást, hajviseletet általában más iskolákban sem tolerálják, és mi is a szélsőségektől mentes értékrendet tartjuk követendőnek. Átvételkor egy-egy beszélgetés segíthet az álláspontok közelítésében, ha pedig valaki tudatosan vállalja az iskolába való jelentkezést, akkor is úgy gondolom, hogy átbeszélhetők a problémás kérdések. A küldetésünknek tartjuk azt, hogy a más nézőpontot valló gyermekeknek is támaszt adjunk, velük fontos hitbeli kérdésekről elbeszélgessünk.

– Van-e olyan iskola, amelynél az átvétel után szeretnénk profilváltást, új hangsúlyokat behozni?

– Ez kényes kérdés, hiszen minden iskolának van egy pedagógiai programja, amelyen mi nem szeretnénk változtatni, ráadásul azok a gyerekek, akik az iskolába jelentkeztek, ezt a profilt választották maguknak. Aki biológia szakon kezdte, annak biztosítani kell a végzettség megszerzéséig ezt. A korábbi színvonal és szakmai profil rendkívül fontos számunkra, és ezt törés nélkül szeretnénk meg is tartani Olyat tervezünk, mind például a Sztehlo Gimnáziumban, hogy plusz képzési irányokat indítunk, így ott a diakónia illetve az ének kerül bevezetésre, de ez mindig szélesítést jelent, és azokat érinti, akik újonnan jelentkeznek az iskolába. A helyi igények függvényében az igazgató hatáskörébe tartozik, hogy mivel tudja a környék gyerekeit megszólítani. Ebbe az országos egyház nem is tud és nem is akar beleszólni. Csak akkor kell ehhez fenntartói hozzájárulás, ha az alapító okiratban is változást eredményez. (...)

– A tantestületek terén lesznek-e változások?

– Alapjában véve a tantestületek száz százalékban megmaradnak, de van, ahol lesz némi mozgás. Ezeket az önkormányzatokkal eleve egyeztettük is. Kardinális kérdés mindig az igazgató személye, hiszen törvényeink szerint evangélikus intézményvezetőknek kell lenniük. Az idén átvételre került intézmények vezetői többségükben eleve evangélikusok, akik sok esetben erősen ambicionálták a fenntartóváltást, és megharcoltak azért, hogy egyházi iskola legyen intézményükből. Az iskolákat jogutódlással vesszük át, a feladatellátáshoz szükséges pedagógus létszámot mi szabjuk meg, és a tanároknak nyilatkozniuk kell arról, hogy vállalják-e a világnézeti oktatást. A gyakorlat azt mutatja, hogy többségük marad és szívesen vállalja továbbra is az iskolában való munkát. Azt gondolom azonban, hogy az iskolalelkészeknek, valamint gyülekezeti lelkészeknek a közöttük végzett munkában is nagy feladatuk van, főleg missziói szempontból.”