„Kik a kedvenc alkotói és kik inspiráltak?
Jack Vance, J.R.R. Tolkien, Maurice Druon leginkább. Szerintem azok képesek hatni rád, akiknek szereted a műveit. A fantasy műfajban alkotók közül Robert A. Heinlein, H.P. Lovecraft, Robert E. Howard és Fritz Leiber a kedvenceim. Aztán Thomas B. Costaine, Frank Yerby, Bernard Cornwell, Steven Pressfield, F. Scott Fitzgerald. De órákig tudnám sorolni a neveket.
Melyik a kedvenc háza a Trónok harcából?
Talán a Starkok. De lehet, hogy azért, mert ők születtek meg a fejemben elsőként. (...)
Amikor írta a történetet, volt kihez visszanyúlni? Korábbi szerzőkre gondolok.
Nem. Sok kiváló szerző írt történelmi alakokról, időszakokról, de én ezeket nem használtam fel A tűz és jég dala írásakor, csak inspirációról beszélhetünk. A saját történetemet akartam elmesélni, ami csak az én fejemben létezik. Van egy szerző, Maurice Druon, aki francia nyelven írta meg a The Accursed Kings című, hétkötetes regényciklusát. A Harper Collins adta ki, de angolra is lefordították már. Ezzel a művel lehet, hogy hasonlóságot érez A tűz és jég dala olvasója, de a hasonlóságok ― a templomosok, a százéves háború ― nem fikcionális eredetűek, ezek történelmi események.
Valahol azt olvastam, hogy Westerost a középkori Angliához hasonlítja.
Igen, Westeros hasonlít rá leginkább. De nagyobb, és valójában önmagában alkot egy kontinenst. Így már inkább kicsit Dél-Afrika. A történelem több helyszínére is ráismerhetünk a regényekben. Talán a Rózsák háborújához hasonlít leginkább a történetem.
Hogy viszonyul a karaktereihez? Ugyanúgy megszereti vagy meggyűlöli őket, akár az olvasó vagy a néző?
Igen, érzelmileg erősen kötődöm a szereplőkhöz és a nézőpontjukhoz, amit képviselnek. Amikor egy fejezetet valakinek a szemszögéből írok, lényegében azonossá válok a szereplővel. Az ő szemén keresztül látom a világot, megpróbálom ugyanazt érezni, amit ő érez, hogy a leghitelesebben vethessem papírra a gondolatait. Amikor ilyen közel kerülsz valakihez, még ha az kitalált alak is, nagyon nehezedre esik megölni.”