Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
A Doktor House-nál rendszeresen tartunk próbákat, amire szükség is van. Az első egy-két évadban rengeteg orvosi kifejezés volt latinul, és a latin nyelv tudása nem feltétlenül tartozik hozzá ehhez a szakmához.
„Mennyire tudja követni a sorozatot?
Fekete Zoltán: Kezdetben szerettem nézni, most már nem annyira követem. Hogyha elkapom a tévében, akkor azonban megnézem. A Két pasi meg egy kicsi-t, illetve a Született feleségek-et követem rendszeresen, többre nem nagyon van időm.
Holl Nándor: Én igazából csak annyira követem, amennyit a szinkronizálás közben látok.
Vágyott egy olyan karakter eljátszására, mint dr. Foreman, ill. dr. Chase?
HN: Az embernek huszon-harminc éves korában nagy színészi vágyai vannak, aztán megkap egy-két nagy vágyat, és rájön, hogy nem biztos, hogy azok a jók, amelyek beteljesülnek. Nem gondolkodtam még egy ilyen orvoskarakter eljátszásán.
FZ: Chase-es karaktert nem szívesen játszanék, mert nem áll közel hozzám az, amit ő képvisel ebben a sorozatban. Egy house-os figurát viszont szívesen vállalnék bármilyen sorozatban. Az sokkal színesebb, izgalmasabb.
Hogyan dolgozik a magyar stáb?
HN: A Doktor House-nál rendszeresen tartunk próbákat, amire szükség is van. Az első egy-két évadban rengeteg orvosi kifejezés volt latinul, és a latin nyelv tudása nem feltétlenül tartozik hozzá ehhez a szakmához. Hihetetlen szavak, szóösszetételek fordulnak elő. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert az egyik mentős barátom megdicsért, hogy milyen szépen ejtjük ezeket a kifejezéseket attól függetlenül, hogy fogalmunk sincs arról, mit mondunk. Persze annyit azért tudunk, hogy egy betegségről van szó. Egyetlen orvosi kifejezést, a "noradrenalin"-t tudom felidézni, mert ezt negyven-valahányszor nem tudtam kimondani egymás utáni felvételek alkalmával.
FZ: Általában nem kronológiában vesszük fel a jeleneteket, tehát annyira nem követhető a történet. Inkább a színész szempontjából vett logikai sorrendben jönnek a tekercsek. Jeleneten belül természetesen tudom, miről van szó, meg próbálom előtte elolvasni a szöveget, hogy megismerjem a környező tényezőket. Vagy a rendező elmondja, hogy mi zajlik éppen, vagy ha nem egyértelmű, akkor megkérdem. De magát az epizód történetét nem tudom követni.”