A lányomra mindig számíthatok

„- Megváltoztatta a közös munka a viszonyukat?

György: - Szerencsés apuka vagyok, gyakorlatilag Sára tizenéves kora óta barátok vagyunk, és én erre a barátságra minden órában számítok. Ha kimarad egy nap, hiányérzetem lesz. Az ez egyik olyan dolog, amiről semmiért nem mondanék le.

- Hogyan tud barátság kialakulni szülő és gyerek között?

Sára:- Arra emlékszem, hogy ha valamilyen probléma volt az iskolában, apu leült velem és azt mondta: ne haragudjak, ő nem akar nevelni, de hadd mondja el, hogy… Azt hiszem, ez jó taktika volt a részéről, mert soha nem éreztem, hogy direktívát kell követnem. A lényeg talán a beszélgetés.

György: - Nem baj, ha egy szülő hagyja magát néha nevelni a gyerek által. Én megtettem és jól jártam.

- Lesz még közös munka?

Sára: - Én szeretném.

György: - Én is. Mivel a mai nap témája a generációk közötti párbeszéd, hadd meséljek valamit. Angliában kiemelten támogatják az olyan filmeket, amiben 3 generáció szerepel. Ők rájöttek arra, hogy egyrészt a film így eladhatóbb, másrészt több generációt lehet foglalkoztatni. Már itthon is látok ilyen irányú törekvéseket, van egy olyan fiatal korosztály, akik már nem csak magukra kíváncsiak, hanem arra is, hogy ki volt az apjuk, a nagyanyjuk és így egészen érdekes képletek állhatnának elő a magyar mozizásban.”