A második félidő következik

2012. május 05. 15:59

A politika–háborút mára már többnyire nem fegyverekkel, hanem hatékonyabb, a támadót kímélő, a megtámadottat pusztító pénzfegyverekkel vívják.

2012. május 05. 15:59
Boros Imre
Magyar Hírlap

„A politika és a háború lényege ugyanaz, a háború a politika folytatása más eszközökkel, szól a máig érvényes bölcselet. A politika–háborút mára már többnyire nem fegyverekkel, hanem hatékonyabb, a támadót kímélő, a megtámadottat pusztító pénzfegyverekkel vívják. (...)


Úgy tűnik fel, hogy maradt a lényeg: egy pénzügyi tranzakció az IMF és hazánk között, pontosabban annak is csak az ígérete arra az esetre, ha a »piac« ismét támad bennünket. A megállapodásnak nagyon gyorsan meg kellene születnie, de már most világos, hogy nem fog. Mindez azért történhet így, mert a tárgyalófeleink – némi hazai segédlettel – a valós érdekeiket a tárgyalóasztalról ügyesen az asztal alá rejtették. Az asztal alatti teret pedig takarja a lelógó abrosz, amelynek takarásában jól lehet a partnert rugdosni, annak lábára taposni. A politikai attakokkal sikerült sokat visszahozni és újra visszaterhelni hazánkra. (Ki kell vezetnünk a különadókat.) (...)

Ha esetleg minden MNB-»függetlenségi« kérdésben sikerül behódoltatni, az idő múlásával az is felmerül majd, hogy az egyezségért cserébe a 2013 elején aktuális vezércserékre csak a tárgyalópartnereinkhez lojális új vezetők jöhetnek számításba a jegybank élén. Olyanok, akik a tárgyalópartnereink érdekeit képviselik Magyarországon, és nem fordítva, mint Csehország esetében, vagy éppen Romániáéban. A csehektől fényévre vagyunk lemaradva. Jobb, ha az 1990 óta a román jegybank élén ülő Isarescuról veszünk példát. Rövid időre miniszterelnök is volt, nagykövet az USA-ban, és kijelölt pénzügyi nagyjaink által is látogatott nemzetközi brigádoknak is elismert tagja (pl. Trilateral Comission). Az 1989-es romhalmazból mégis eljutott oda, hogy ma Romániában fele kamatért lehet pénzt kölcsön kapni, mint nálunk, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldali kormány van náluk. Isarescu a románok embere a világhatalomnál, a mi védettjeink pedig a világhatalom emberei hazánkban. Ez az érdekkör került takarásba. 

Ha végleg ott marad, megnézhetjük magunkat. Ismét élre kerülünk, de újra mások hasznára.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 73 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
JackHárpi
2012. május 06. 17:51
"A második félidő következik" s vereségre állunk! De a csodafegyvert már élesítjük s most mi jövünk és majd könyörög itt még a Zusa meg a Katari Emil vagy Emír(?)! ...addig meg kitartás!
Himalája
2012. május 05. 23:49
Tegyük fel, hogy létezik egy olyan gazdaság, ahol az emberek almafák gondozásából élnek, és így kitermelnek 100 almát. Továbbá tételezzük fel, hogy a gazdaság rendelkezik 100 pénzel (csereeszközzel). Az emberek dolgoznak, és aszerint, ki mennyit dolgozott, annyi pénzt kap a gazdaságban rendelkezésre álló 100 pénzből. Úghogy van: 100 alma és 100 pénz. Az alma ára így módosul: 1 alma=1 pénz. Természetesen vannak olyan emberek is, kik nem dolgoznak, de ők is szeretnének almát enni, de munka helyett inkább a hatalommal haverkodnak. A pedig hatalom azt mondja az embereknek. Több pénzt viszek be a gazdaságba. Állami hiteleket veszek fel, amit majd egy kis adóval törleszteni fogtok, továbbá létrehozok számotokra egy központi bankot és egy kereskedelmi bankrendszert, hogy ezek segítségével még több pénzel rendelkezhessen a gazdaság. Ettől majd jobban fogtok élni. Így a hatalom a régi 100 pénz mellé bevisz a gazdaságba még plussz 100 új pénzt. Ezzel az új száz pénzel természetesen a hatalom rendelkezik, és ő is költi el. Az új száz és plussz a régi száz pénzel együtt így a gazdaságban immár 200 pénz van. De almából ugyebár csak 100 van. Úgyhogy van 100 alma és 200 pénz. Az ár így módosul. 1 alma=2 pénz. Az új 100 pénzel a hatalom rendelkezik, így a hatalom a haverjai és a hivatalnokai számára a 100 pénzen tud vásárolni 50 almát. Az emberek, kik dolgoztak, immár a megkeresett 100 pénzükért csak 50 almát tudnak vásárolni a 100 helyett. Azaz, a hatalom inflációt okozott és az infláció segítségevel lopott a piacról 50 almát, hogy azt a haverjainak és hivatalnokainak adja, kiknek semmi értékteremtő munkát végezni, pld. almafákat gondozni. Az emberek nem tudják hol a baj, csak zúgolódnak, kimennek az utcára, és meg akarják dönteni a hatalmat. A hatalom ekkor ezt mondja: "Nem dönthettek meg, mert demokrácia van, a többség választott, a többség, a közérdek nevében van jogom gyakorolni a hatalmat. Az én haver szakembereim pedig azt mondják, túlfoglalkoztatottság van, el kell bocsájtani a dolgozók felét, hogy növelni kell a GDP-t, többet kell dolgozni, és akkor majd azok, akik dolgoznak, ha jobban igyekeznek, majd újra fognak tudni venni maguknak 50 alma helyett 100 almát, úgy mint régebben, és ugyanolyan lessz majd az életszínvonaluk is, csak ki kell várni. A munkanélkülieknek majd én, az államhatalom, a pénzemből és egy kis adóztatásból segélyt adok nekik, természetesen cserébe egy kis közmunkáért. Az inflációért, az áremelkedésért pedig a rossz piaci viszonyok a felelősek, de én majd ezt is megoldom, új törvényeket és új piaci szabályozásokat vezetek majd be." Ez az oka annak, hogy a régi 3,60 forintos kenyér helyett immár 300 forintosat ehetünk. Csak annyit kellett tennie az államnak, hogy több pénzt vigyen be a gazdaságba. Ez a lényege a pénzszaporításnak.
=nessuno=
2012. május 05. 23:38
Kommunista ügynök. Osztja itt az észt.:(
szepmikhal
2012. május 05. 21:45
Akkor megnézzük az IP-címed, megkereslek, és fejszével baszom szét az agyad te mocskosgeciláda.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!