Taláros bűnözés

„Ma Magyarországon ugyanis a bírák képezik az egyetlen olyan csoportot, akik az égvilágon semmilyen felelősséggel nem tartoznak a munkájuk során elkövetett hibákért, mulasztásokért, vagy épp egyenesen bűnökért. Nagy Zoltán (írjuk le, mondjuk el sokszor, hogy tényleg véletlenül se felejtsük el a nevét!) akár fel is menthette volna a gyilkosokat, azért sem lehetne őt felelősségre vonni. És nem ő az egyetlen, aki aljasul vissza is él ezzel. 2008 januárjában egy ország dermedt döbbenetbe, amikor egy 18 éves ifi bokszoló a nyílt utcán agyonverte egyik iskolatársát. Az ifjú gyilkológép első fokon egy év felfüggesztett (!!!) fogházbüntetést kapott. Az ítéletet másodfokon némileg – messze nem eléggé – súlyosbították. Az első fokon eljáró bíró, aki szerint ennyit ér egy fiatal magyar fiú élete, azóta is vígan ítélkezik. Egy évtizeddel ezelőtt egy vendéglőst tizenhárom év fegyházbüntetésre ítéltek, mert megelégelte, hogy őt és családját zsarolják és rettegésben tartják a „fekete sereg” néven ismert – történetesen szintén cigányokból álló – bűnöző horda tagjai. Kettőt önvédelemből lepuffantott, egyikük fel is fordult. Szánntai Károly hét irgalmatlanul hosszú évet töltött rács mögött, a legszigorúbb büntetési fokozatban, összezárva egykori bosszúszomjas támadóival. Idén márciusban a perújrafelvétel eredményeképpen végre felmentették, és győzött az igazság – illetve csak győzött volna. Ha helyére bekerült volna az a bíró, aki nyilvánvaló ártatlansága ellenére elítélte, és ezzel tönkre tette az életét. De nem került. Mert ő csak „tévedett”, és ezt ma el lehet intézni egy vállrándítással. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a 2006 véres őszét követő megtorlás idején negyed órás tárgyalások alatt előzeteseket, sőt első fokon súlyos börtönéveket kiosztó bírák. A rendőrterror felelőseinek elszámoltatása legalább papíron folyik – más kérdés, milyen valódi hatékonysággal – ám fiatal életeket tönkre tevő, idős nőket lelkiismeretfurdalás nélkül a cella mélyére küldő taláros bűnözők ma is a helyükön vannak.”