„Mindenki cipeli a maga terhét, legfeljebb van, aki nem hajlandó beismerni. Mit cipel a magyar ember?
Ha hajlandók vagyunk csalás nélkül szétnézni, könnyedén, akkor azt kell mondanunk: a magyar ember nem vállalja a keresztet – hát kap helyette koloncot.
Tudja-e a nyájas Olvasó, mi az a kolonc? Egy méretes, ám értéktelen súly, amelyet a túl erős, túl mozgékony állat nyakába kötöttek, hogy kezelhetővé lassítsák. A kolonc: értelmetlen, fölösleges teher annak, aki cipelni kényszerül.
A kolonc nem kereszt. Ám az élet alaptörvénye így is leírható: ember, válassz, mit kívánsz cipelni: koloncot vagy keresztet?
Aki a keresztre szavaz, annak az élete küzdelmes, kínlódós, szenvedésteli lesz, alkalomadtán föl is feszülhet az ő keresztjére – csakhogy végül győzni fog! Az Élet oldalára állt, és jutalma maga az Élet lesz.