Kereszt és kolonc

„Mindenki cipeli a maga terhét, legfeljebb van, aki nem hajlandó beismerni. Mit cipel a magyar ember?

Ha hajlandók vagyunk csalás nélkül szétnézni, könnyedén, akkor azt kell mondanunk: a magyar ember nem vállalja a keresztet – hát kap helyette koloncot.

Tudja-e a nyájas Olvasó, mi az a kolonc? Egy méretes, ám értéktelen súly, amelyet a túl erős, túl mozgékony állat nyakába kötöttek, hogy kezelhetővé lassítsák. A kolonc: értelmetlen, fölösleges teher annak, aki cipelni kényszerül.

A kolonc nem kereszt. Ám az élet alaptörvénye így is leírható: ember, válassz, mit kívánsz cipelni: koloncot vagy keresztet?

Aki a keresztre szavaz, annak az élete küzdelmes, kínlódós, szenvedésteli lesz, alkalomadtán föl is feszülhet az ő keresztjére – csakhogy végül győzni fog! Az Élet oldalára állt, és jutalma maga az Élet lesz.

Aki ebben nem hisz, ezt nem reméli – nos, ő koloncot fog kapni. Idővel mind értelmetlenebb kínlódásokkal (másod- meg harmadállás, negyedik élettárs, huszadik szerető stb. stb.) tölti majd napjait, és végül nem marad más neki, csak a fáradtság meg a fájdalom. Végül nézheti élete végén a szomorú, vizes síkot. És azt látja majd, hogy a víz gyorsan apad, és sivataggá válik, amerre a szem ellát.

A friss népszámlálási adatok azt mutatják, a magyar nemzet az utóbbi úton halad. Az Élet keresztjét elutasító döntések szükségszerűen vezetnek abba a létállapotba, amelyben a magyarság most vergődik.

Elutasította a keresztet, megkapta a koloncot.”