A jobboldali izraeli kormány tagjai végképp nem lehetnek büszkék arra, amit Grass ügyében előadtak. Kitiltása egyszerre komikus és felháborító, hivatalos indoklása pedig elképesztően álszent.
„Grass versének egyéb, fentebb már idézett részeiből azonban világosan kiderül, hogy még ezekben a felettébb zavarba ejtő sorokban is a hivatalos humanista aggódik, aki minél kevesebb energiát fordít a helyzet megértésére, annál jobban vonzódik az aggódás jól ismert bevett paneljeihez, mintáihoz. Ráadásul a szöveg hátterében ott vannak az egy időben itthon is számos költőt megihlető – és mi tagadás, tényleg nyomasztó – atomháborús félelmek is.
Grassnak tehát még a legkínosabb sorai sem vádolhatóak antiszemitizmussal. A német sajtó nem lehet büszke arra, amit a benne megbújó »örök antiszemitáról« írt, ezzel az ökörséggel igazolva a vers tételét, hogy mindenkit, aki kritizálni meri Izraelt, leantiszemitáznak a véleményterroristák. Helyesen jegyzi meg az ismert baloldali izraeli újságíró, Gideon Levy a botrány kezelésében remekül teljesítő Haaretz hasábjain, hogy a szégyenből generált »tabuk« kiépítése és fenntartása nem tesz jót a német közbeszédnek, az értelmes beszéd elfojtása ugyanis maga hívja elő a Grasséhoz hasonlóan árnyalt »tabudöntögetést«.
A jobboldali izraeli kormány tagjai pedig – a miniszterelnök és két helyettese, a bel- és a külügyminiszter, vagyis a három legnagyobb koalíciós párt vezetője egyként megszólalt– végképp nem lehetnek büszkék arra, amit Grass ügyében előadtak. Kitiltása egyszerre komikus és felháborító, hivatalos indoklása pedig elképesztően álszent. Mivel azt mégsem mondhatták, hogy Grass véleményének kinyilvánítása miatt nem kívánatos, a Belügyminisztérium szóvivője arra hivatkozott, hogy egykor SS-egyenruhát viselt, Izrael törvényei ezért indokolják nemkívánatossá nyilvánítását. Mindez évek óta tudható, mégis csak most jutott eszükbe, ahogy a Haaretz figyelmeztet. Ráadásul Grass kamaszkori nácizmusáról szólva mégiscsak mérlegelendő az azóta eltelt, immár majd 70 évnyi felnőttkora is, amely a következetes, páratlanul hatásos és magas színvonalú antifasizmus jegyében telt el. E versét kapcsolatba hozni a »náci múlttal«, magyarul szimplán lenácizni az írót, ahogy ezt Eli Yishai belügyminiszter, a szefárd-ortodox, vallási fundamentalista Shas vezetője vagy Netanjahu miniszterelnök tette, elképesztően gonosz és méltatlan lépés.”
Ami tizenhárom év alatt nem, az tizenhárom nap alatt sikerült: iszlamista felkelők megdöntötték Bassár el-Aszad hatalmát Szíriában. Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
Egy csapásra megsemmisült a szíriai haditengerészet maradéka.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ez történik Szíriában: a megbuktatott rezsim képviselőivel is tárgyalt az átmeneti kormány vezetője, az amerikaiakat viszont ő sem szereti...
Heti háromszor kell a bíróságon megjelennie a háborúban álló Izrael vezetőjének.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
