„Schmitt Pál interjúit figyelve a hajóágyús lehetőség ugyan nem teljesen elvetendő, de abban igazuk van azt ezt kritizálóknak, hogy ma már a Fidesz számára annál súlyosabb, ártalmasabb a helyzet, hogy ne tartanák vállalható kockázatnak az államfő »megdolgozását«.
Marad tehát a hit a szent akarat- és erőpolitikában, a kitartásban, a beleállásban, az egy centit sem engedésben, amellyel minden meccs megfordítható és megnyerhető. Mindez kiegészül a »habonyizmus« alaptételeivel: az embereket az ilyen ügyek alapvetően nem érdeklik, minden csoda három napig tart, illetve a közvélemény néhány jól kitalált, leegyszerűsített gondolatmankóval könnyen meggyőzhető, átállítható. Azok az érvek, amelyeket Schmitt elmondott, pontosan ennek a krédónak felelnek meg – ezért is használtam az előző bejegyzésben azt a kifejezést (adekvát), amit aztán sokan félre is értettek.
A tét ebben az értelemben is nagy. Ha a kormányfő ezt a ma reménytelennek látszó meccset is megnyeri – amihez két feltételnek kell egyszerre teljesülnie: 1. Schmitt a helyén marad, 2. a Fidesz nem veszít az ügy miatt -, akkor eljárása követendő példává, saját maga pedig szinte legyőzhetetlenné válik. Ellenkező esetben viszont: ellenkezőleg.”