Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Egy óvodában megszüntették a szabad játékidőt, mivel felfigyeltek arra, hogy a gyermekek maguktól „újratermelik” a „sztereotípiákat” és a hierarchiát.
„Valami fura drogot szedhetnek ott fenn, a skandináv északon a Svéd Királyságban: hiába a középjobb kormány, a több évtizedes szocdem rezsimnek köszönhetően még mindig fura gondolatok születnek sokak agyában. Tovább terjed a gender-semlegesség kórja az így is eléggé sótlan szőkék közt. Emlékszünk még az Egalia nevű svéd óvoda sztorijára, ahol semleges szóhasználattal, semleges játékokkal, játszatással és semleges dekorációval küzdenek a hagyományos nemi sztereotípiák ellen? Most újabb lépést tettek arrafelé a kiheréltség felé: bevezették a hen kifejezést, az urak megszólítására használt han és a hölgyek megszólítására használt hon mellé. Senki nem mondhatja, hogy a kifejezés nem küzdött meg magáért, mivel még a hatvanas években találta fel egy Hans Karlgren nevű nyelvész. Most a hen bekerült a svéd nemzeti enciklopédia online változatába (a svéd nyelvben egyébként két nem van, progresszív szempontból a semleges nemet tartalmazó nyelvek jobban jártak).
A progresszív királyság eddig is a nemi egyenlőség fellegvára volt: itt dolgozik nemzetközi összehasonlításban a legtöbb nő; mint minden skandináv országban, itt is önkéntes pártkvóták biztosítják a nők parlamenti képviseletének megfelelő arányát; a 480 napos gyesből 60 nap az apukáknak van fenntartva, és a felsőoktatási oklevelek kétharmadát nők szerzik meg. Nem véletlen, hogy a Világgazdasági Fórum 2010-ben a nemek szempontjából legegyenlőbb országnak nyilvánította Svédországot.
Csakhogy a nemek egyenlősége szörnyen diszkriminatív: a nagy gender-egyenlősítő projekt olyan buzgón koncentrált a nőkre, hogy kimaradtak azok, akik sem nőnek, sem férfinak nem érzik magukat. Ideje lenne bevezetni a kötelező kvótákat a parlamentben minden LMBT-identitás számára is?
Talán ez is megfordulhatott azon svéd aktivisták fejében, akik nem csupán a gender equality-ért, hanem a gender neutrality-ért küzdenek. Már számos részsikert értek el: mint azt a slate.com szerzője írja, egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban, egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és rózsaszín babakocsit toló fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen magukat férfiként vagy nőként definiálni. A svéd névtár eközben már 170 semleges nevet tartalmaz. Nos, a semlegességpártiak ezzel sincsenek kibékülve, szerintük ugyanis a szabadság és egyenlőség nevében engedélyezni kellene, hogy bárki használhasson bármilyen nevet. Azaz: hívhassák a fiúkat is Lisának és a lányokat is Adolfnak. Mondjuk. A házasságot pedig mindenféle felállásban engedélyezni kellene. (...)
Persze azért a svédeknél sincs teljes, hőn áhított konszenzus a gender-neutrality terén. Mind reakciós, mind a semlegesség terén még szocializálatlan elemek bezavarnak a képbe. Az sem valószínű, hogy a svéd társadalomban valaha is kisebbségbe kerülnének a kétszülős hetero családok. Viszont Jan Guillou, az egyik legismertebb svéd szerző egy, a Vice magazinnak adott interjúban a nyelv rombolásával vádolja a semlegességpártiakat. A semlegesítést több pszichológus is kritizálja, akik szerint ez veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. Elise Claeson például felhívta a figyelmet a Dagens Nyheter című svéd napilapban: összezavarja a gyerekeket, ha el akarják velük hitetni, hogy létezik »köztes nem«.
Még inkább probléma van a szabadsággal. A szuper-PC semlegesség nevében ugyan felszabadítani és megszabadítani akarnak valamitől, normáktól és tabuktól, ám azonnal új normákat és új tabukat erőltetnek rá a társadalomra, benne az óvodás gyermekekre is. Egy óvodában meg is szüntették a szabad játékidőt, mivel a pedagógusok felfigyeltek arra, hogy ekkor a gyermekek maguktól »újratermelik« a »sztereotípiákat« és a hierarchiát – a szabad játék már csak ilyen, a gyerekeknek meg mint tudjuk, sosem volt érzékük a PC-hez. Veled most nem játszunk, téged most nem szeretünk. Ezért a felszabadítás nevében a gyermekek minden egyes percét szemmel tartják, hogy szabadon tartsák őket a hagyományos sztereotípiáktól. Fájdalom, ez már az izraeli kibucokban sem jött be.”