„Valami fura drogot szedhetnek ott fenn, a skandináv északon a Svéd Királyságban: hiába a középjobb kormány, a több évtizedes szocdem rezsimnek köszönhetően még mindig fura gondolatok születnek sokak agyában. Tovább terjed a gender-semlegesség kórja az így is eléggé sótlan szőkék közt. Emlékszünk még az Egalia  nevű svéd óvoda sztorijára, ahol semleges szóhasználattal, semleges  játékokkal, játszatással és semleges dekorációval küzdenek a hagyományos nemi sztereotípiák ellen? Most újabb lépést tettek arrafelé a kiheréltség felé: bevezették a hen kifejezést, az urak megszólítására használt han és a hölgyek megszólítására használt hon  mellé. Senki nem mondhatja, hogy a kifejezés nem küzdött meg magáért,  mivel még a hatvanas években találta fel egy Hans Karlgren nevű  nyelvész. Most a hen bekerült a svéd nemzeti enciklopédia  online változatába (a svéd nyelvben egyébként két nem van, progresszív  szempontból a semleges nemet tartalmazó nyelvek jobban jártak).
A progresszív királyság eddig is a nemi egyenlőség fellegvára volt: itt  dolgozik nemzetközi összehasonlításban a legtöbb nő; mint minden  skandináv országban, itt is önkéntes pártkvóták biztosítják  a nők parlamenti képviseletének megfelelő arányát; a 480 napos gyesből  60 nap az apukáknak van fenntartva, és a felsőoktatási oklevelek  kétharmadát nők szerzik meg. Nem véletlen, hogy a Világgazdasági Fórum  2010-ben a nemek szempontjából legegyenlőbb országnak nyilvánította  Svédországot. 
Csakhogy a nemek egyenlősége szörnyen  diszkriminatív: a nagy gender-egyenlősítő projekt olyan buzgón  koncentrált a nőkre, hogy kimaradtak azok, akik sem nőnek, sem férfinak  nem érzik magukat. Ideje lenne bevezetni a kötelező kvótákat a  parlamentben minden LMBT-identitás számára is?
Talán ez is megfordulhatott azon svéd aktivisták fejében, akik nem csupán a gender equality-ért, hanem a gender neutrality-ért küzdenek. Már számos részsikert értek el: mint azt a slate.com szerzője írja, egy  svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban,  egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és rózsaszín babakocsit toló  fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték  semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen  magukat férfiként vagy nőként definiálni. A svéd névtár eközben már 170  semleges nevet tartalmaz. Nos, a semlegességpártiak ezzel sincsenek  kibékülve, szerintük ugyanis a szabadság és egyenlőség nevében  engedélyezni kellene, hogy bárki használhasson bármilyen nevet. Azaz:  hívhassák a fiúkat is Lisának és a lányokat is Adolfnak. Mondjuk. A  házasságot pedig mindenféle felállásban engedélyezni kellene. (...)
 Persze azért a svédeknél sincs teljes, hőn áhított konszenzus a  gender-neutrality terén. Mind reakciós, mind a semlegesség terén még  szocializálatlan elemek bezavarnak a képbe. Az sem valószínű, hogy a  svéd társadalomban valaha is kisebbségbe kerülnének a kétszülős hetero  családok. Viszont Jan Guillou, az egyik legismertebb svéd szerző egy, a Vice  magazinnak adott interjúban a nyelv rombolásával vádolja a  semlegességpártiakat. A semlegesítést több pszichológus is kritizálja,  akik szerint ez veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. Elise  Claeson például felhívta a figyelmet a Dagens Nyheter című svéd napilapban: összezavarja a gyerekeket, ha el akarják velük hitetni, hogy létezik »köztes nem«.