Mi a baj Balogh Andrással?

„Különös, hogy a szocialisták Sólyom László újabb köztársasági elnöki megbízatása mellett érvelnek. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után morális válságot diagnosztizáló volt államfő ugyanis hivatali idejében leginkább csak szidalmat kapott tőlük, gyakran olyan bántó stílusban, ami sértette az intézmény méltóságát. Mintha csak az utódja elleni folyamatos gyalázkodásra hangoltak volna. Sólyom László a Fidesszel több ügyben vitában álló konzervatív személyiség, politikai kultúrája fényévnyire van attól, amit a posztkommunista magyar baloldal képvisel, megjelenít. (Az, hogy a népszavazási tervével kudarcot valló LMP is őt szeretné, természetes gesztus, következetes álláspont.) Az MSZP mintha megfeledkezne arról, hogy egy politikai erő nem csupán a siker reményében, hanem akár a hivatalos államfőjelöltté válás nehézségbe ütközése esetén is beállhat egy olyan személy mögé, aki köztiszteletben állóként az adott politikai közösség vonzó tulajdonságait jeleníti meg. Lásd Mádl Ferenc szereplését 1995-ben Göncz Árpád ellenében. Az MSZP vezetői a jelek szerint a maguk térfelén nem látnak ilyet, a legutóbb Schmitt Pállal szemben esély nélkül jelölt Balogh András sem kell nekik. Vajon miért?

Bármit mond az ellenzék, a Fidesz–KDNP legitim módon döntheti el a kérdést. Göncz Árpád és Szili Katalin után azzal a felvetéssel, hogy a köztársasági elnök nem lehet pártpolitikus, foglalkozni sem érdemes. Persze ha akar, tehet formális vagy akár érdemi gesztust a kormányoldal, van hozzá ereje. Ám ostobaság lenne elvárni, hogy olyasvalakit támogasson, aki nem érzi magáénak a hatályos alaptörvényt, az új alkotmányos berendezkedést. Az államfő lehet motor, fék és ellensúly, de nem állhat a rendszeren kívül.”