Havas Henrik a Facebookon esett neki Hont Andrásnak – az Öt újságírója azonnal lehűtötte a kedélyeket
„A szakma megszégyenítése” – így jellemezte Havas Hont András tevékenységét az Orbán-interjú kapcsán.
Az elmúlt két év tragikus volt a filmszakma számára
2012. április 25. 11:18
Kétfajta alkotó van. Az egyik azt állítja, hogy nem olvas kritikát, a másikat pedig halálosan érdekli. Engem halálosan érdekel. Interjú.
2012. április 25. 11:18
„Úgy tudom, a Kincskereső kisködmön-t készül filmre vinni.
Nagyon közel álltam hozzá, hogy megvalósítsam, de ez a tervem sajnos meghiúsult, amikor felszámolták a filmstúdiókat, így az Objektívet is. És azzal késtem le róla végképp, hogy Fliegauf leforgatta a Csak a szél-t, ami lelőtte az én filmem poénját is. A Kincskereső kisködmön-t ugyanis úgy ültettük át a mába, hogy volt egy kerettörténete. Annak a középpontjában egy faluszéli putriban élő cigány család lett volna, ahonnan egy kisfiú eljár a szeméttelepre guberálni. Egy nap megérkezik oda egy teherautó, és ledob egy csomó könyvet. A gyerek kiguberálja az aljáról a Kincskereső kisködmön-t, elkezdi olvasni, és beleképzeli magát, meg a családját. Az utolsó oldalakhoz ér a könyv, amikor rájuk gyújtják a házat.
Azért megnézte a Csak a szél-t?
Meg kell mondjam, nagy előítéletekkel ültem be rá. De fél óra után megszűnt bennem, és elfogadtam a filmet, és a szakmai kifogásaim ellenére nagyon megszerettem, és tisztelem. Sajnálom, hogy ezek után én nem tudom megcsinálni a Kincskereső-t.
De ön már évekkel ezelőtt készített egy filmet a romák elleni társadalmi igazságtalanságról.
Igen, és annak idején egész kiváló kritikákat kapott a Nincs kegyelem. És ahhoz képest, hogy három kópiával vetítették, összehozott tizenötezer nézőt, ami manapság már bravúros nézőszámnak számít. Iszonyatos mennyiségű közönségtalálkozón vettem részt vele, és egy példányát eljuttattam a Parlament könyvtárába is, amihez írtam egy levelet, hogy ha a képviselők egyszer esetleg az esélyegyenlőségről akarnak vitatkozni, akkor nézzék meg.
Önnek ez zsigeri kérdés?
Ez a konfiktus most olyan harsány ebben az országban, amire akkor nem is gondoltam volna. A Nincs kegyelem idején még attól féltem, nehogy elveszítse az aktualitását. Sajnos az ellenkezője történt: az a tett, amit ebben a filmben elkövettek a cigányok ellen, ma diákcsínynek tűnik a gyilkosságokhoz képest. Amikor meghallok egy ilyen történetet, azért ragad meg, mert ott motoszkál benne minden, amitől rossz a társadalmi közérzetem. Amit most tervezek, ha másképp is, de szintén a kiszolgáltatottságról és a védtelenségről szól. Egy olyan kisfiúról, akinek az anyja magyar, az apja pedig török kamionsofőr. A gyerek Törökországban születik, de a szülők szétválnak, az anya hazaszökik, az apa börtönbe kerül, a gyereket pedig nevelőotthonba helyezik. A fiú onnan megszökik, és elhatározza, hogy megkeresi az anyját. Egy karcos road-movie, egy emlékezetes apa-fiú kapcsolat, és egy gyerek kétségbeesett kálváriája, hogy visszakapja a szüleit.
Honnan származik a történet?
Kitaláltam az egészet. Ez egy vidám dráma lesz, sok érzelemmel. Kaptam rá támogatást a Filmalaptól, és egy alapos analízist, ami nagyon biztató. Úgyhogy most elég reménytelinek látom a jövőjét.
És a magyar film helyzetét milyennek látja? Az is reményteli?
Az elmúlt két év tragikus volt a filmszakma számára. Amióta az eszemet tudom, évente húsz-huszonöt film készül Magyarországon, vagy egy időben még több is, amikor beszivárgott a könnyű technika a játékfilmbe. Most pedig nyolc-tíz fog készülni, miközben a Főiskola ontja magából a fiatal filmeseket. Attól félek, hogy ebből a helyzetből rendkívüli feszültség fog akkumulálódni. Rengeteg ember nem jut majd filmhez. Ezért én tényleg csak akkor szeretnék filmet csinálni, amikor egy igazán érvényes filmmel léphetek színre. Különben joggal mondhatják a fiatalok, hogy »Öreg csóka, mit akarsz még a pályán?!«. El tudom képzelni a közérzetét azoknak a fiataloknak, akik elolvassák, hogy megint filmet fogok készíteni - ha Isten is úgy akarja. Belelátok a háborgó lelkükbe, hogy miért nem adom már át a helyem.”
Ide jutott a magyar baloldal, hogy jelképesen Schmidt Máriát egy színdarabban bottal verik agyon
Aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga? Ez már a Szeretetország előszobája?
Nem lennék pápa
Személyesen fölkeres egy magyar politikus, a másik levelet ír nekem, a harmadik figyelmeztet a fészbukon, hogy mit mondjak az engem fölkeresőnek.
„A Tiszás szeretet eljött Orbán Viktor édesanyjáért is” – hamar megjelentek a miniszterelnök halálát kívánó kommentek
Az Orbán Győzőnével készült interjú jól láthatóan alaposan felborzolta a kedélyeket az ellenzéki szavazók között.
Hiába, az élet egy álom, az álom egyfajta őrület
Kultúra
A kertember néha (gyakran) úgy véli, hogy a tudás a nem tudás. És hogy ez a be- és felismerés akár előnyt is jelenthet az emberré válás rögös útján.
Nagy Attila Tibor szerint Orbán Viktor nyert október 23-án – Magyar Péter szimpatizánsai teljesen kikészültek
Belföld
„Szégyellje magát fidesz bérenc!” – írta több kommentelő is az elemzőnek.
A Berliner Zeitung leírta Zelenszkij rémálmát: innen már nem lesz visszaút
Az ukránoknak elege van a háborúból.
Breaking: nyolc magyar turista vesztette életét, miután lezuhant egy kisrepülőgép Kenyában
A fedélzeten tartózkodó 12 ember közül senki sem élte túl a katasztrófát.
Összesen 14 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
hakos
2012. május 12. 13:49
A kisfiúnak először is el kell járnia iskolába, hogy megtanuljon olvasni, anyjától ugyanis valószínűleg nem fog........azután már lehet hogy nemcsak begyújtósnak fogja guberálni Móra könyvét...
A történet már az elején sem hiteles, szerencse, hogy nem lett elpazarolva rá a sok filmtekercs....
Válasz erre
2
0
states
2012. május 12. 13:47
Az a tragédia Elemér, hogy ti 20-25 olyan filmet készíthettetek évente, amikre a kutya sem volt kíváncsi 20-25 éven keresztül. Móra meg valószínűleg forog a sírjában, hogy ócska ballibancs propaganda filmre akartad felhasználni a remekművét.
Válasz erre
4
0
drieno
2012. május 12. 13:45
ezzel lehet díjakat nyerni, ismertté válni, az "elnyomott kisebbségek"ről készített filmekkel
a holofilmektől már mindenkinek herótja van, azt most pihentetni kell, ezért áthallásosan, más "elnyomottakon" kell megfogalmazni ugyanazt a rohatt, türelmetlen erőszakos többségi elnyomókról
a riporthoz, a majdnem megvalósult film forgatókönyvhöz visszatérve: sok mindent láttam már guberálni rómaiak által, de hogy könyvet guberáltak volna, azt még nem, de a folyományt se bírom magam elé képzelni, a villamoson, metrón, buszon vonaton könyvet olvasó római képe annyira elüt a napi gyakorlattól
Válasz erre
5
0
Száraz furmint
2012. május 12. 13:44
az itthoni filmesek nagy része magasról tojik a magyarokra. nem érdekli a magyar ember panasza, múltja, jelene, jövője - nem is érti és nem is akarja érteni. ennek nyilván az a kultúrális közeg az oka, ahonnan származnak.
kicsi az ország, kevés a pénz, évente 5-6 film bőven elég állami pénzekből.
a többi szerezzen magának, a régi barátaitól. tuti befektetés, biztos adnak :D
meg aztán itt van ez a hiperszenzitív "művésztársadalom", akik annyira aggódnak a cigányokért. de egy árva társulatot nem bírtak verbuválni, akik eljárna közéjük színházat csinálni. csak a pampogás, picsogás és hisztériázás megy nekik, phejj!
Válasz erre
6
0