Széchenyi vagy Kossuth? Inkább Batthyány!

„Hogyan jött létre a párt, vagy inkább hogyan lett MDF-ből JESZ? Melyek voltak az előnyei és a hátrányai ennek az átalakulásnak?

Április 8-án esedékes egyéves születésnapját a JESZ az április 29-i rendezvényén ünnepli. Április 8. az MDF legnagyobb politikusának, Antall Józsefnek a születésnapja is, és egyben az 1990-es első fordulós választási győzelem időpontja. Ehhez az emblematikus időponthoz kötöttük az átalakulást. Ez részben sugallja a gyökerekhez való visszatérést, és az eredeti szellemiség egy új minőségben, egy új köntösben való megjelenítését. A filozófiai alap számunkra az elmúlt 200 év három kiemelkedő politikusa: Tisza Kálmán, Bethlen István és Antall József. Antall József kormánya a szabadság kormánya kívánt lenni, és szociális piacgazdaságot szeretett volna Magyarországon. Európában a szociális piacgazdaság a jóléti gazdaságfilozófia alapját jelenti, tehát azt mondhatjuk, hogy szabadságot és európai jólétet szeretett volna. Éppen ezért a szabadság és a jólét volt az a két szó, a mögöttük lévő gondolat, amelyek alapján elindultunk. Emellett persze befolyásolta azt, hogy az MDF-ről mindenkinek más jutott eszébe, mindenki mást gondolt, különböző pozitív és nagyon sok negatív attitűddel viszonyult az elmúlt 20 év különböző elnökeihez, politikai stílusukhoz. Ennek okán azt láttuk, hogy az MDF eredeti eszmeiségéhez és szándékaihoz való visszatérés, vagy annak a megújítása nagyon nehézkes, mert beivódtak az emberekbe negatív attitűdök. Fontos volt számunkra a névválasztásnál, hogy nagyon fiatalos brandet hozzunk létre. A filozófiai értelemben vett jobbközép felfogású fiataloknak egyszerűen nincs politikai otthonuk ma Magyarországon. A Fidesz mára egy középgenerációstól idősebb, öregedő párt; a Jobbik ugyan fiatal, de nem jobbközép; az LMP-ről pedig nem tudjuk, hogy milyen pártnak nevezhető. A szabadság bizonyos fokú jólét nélkül nem elképzelhető, mert nem tudja megélni az ember a saját szabadságát, ha egzisztenciális félelemben, egzisztenciális nyomás alatt van. (...)

Mennyire szigorú a párt ideológiája? Megakadályozza az együttműködést a többi politikai formációval, vagy épp ellenkezőleg?

A magyar politika, ideológiától függetlenül, sokszor hasonlít egy forgószínpadra, ezért nehéz válaszolni erre. Én, amennyire lehet, eltolnám magamtól ezt a kérdést. Az elmúlt 20 év után azt mondom, hogy szinte mindegy hogy milyen ideológia mentén politizál valaki. Sokkal fontosabb az, hogy az eredendő céljaink szempontjából van-e valakinek új ötlete. Természetesen hamarabb találjuk meg a közös hangot azzal, aki Tisza Istvánt tekinti példaképnek, mint azzal, aki Károlyit. Ha a társadalmi jólétről és szabadságról van szó, akkor szeretném megtalálni a közös hangot azokkal is, akik a Károlyi szobor mellett tüntetnek. Ha a mi generációnk elmegy az országból, akkor pont mindegy, hogy milyen ideológia mentén politizálunk, mert nem lesz kivel új országot építeni. Tudunk olyan egykori osztályokról, akiknek tagjai közül már csak egy ember él Magyarországon – ilyen viszonyok között pont mindegy, hogy ki milyen ideológia mentén politizál. Az a fontos, hogy a fiatalok ne menjenek ki, illetve ne telepedjenek le tartósan külföldön, hanem itthon érezzék jól magukat, itthon találják meg a boldogságukat. Fontos volna, hogy akik elmentek, azok hazataláljanak, hozzák haza a tudást és a tapasztalatot, nemcsak a saját maguk, de az ország hasznára is. (...)

Kikre számítanak elsősorban, új emberekre, vagy régiekre, régi MDF-esekre is?

Elsősorban az elmúlt 20 év keserűsége okán főleg új emberekre, azokra, akik még nem csömörlöttek meg, vagy nem égtek ki. Ez nem jelenti azt, hogy ne számítanánk a régiekre, de azt gondoljuk, hogy a politikát meg kell újítani, hogy minél több embernek be kell kapcsolódnia a közéletbe, és szükség van egy politikai nemzedékváltásra is a magyar közéletben. Mégiscsak fura, hogy Közép-Kelet-Európában egyedül Magyarországon kardoznak még ugyanazok az emberek, akik a ’89-es kerekasztalnál is kardoztak. Minden más országban a környékünkön már legalább két politikai generációváltás ment végbe. Nemcsak életkorbeli generációváltás, hanem személyi váltás is történt a térségben. Azok az országok, ahol megújult a politikai generáció, eredményesebbek és sikeresebbek, mint azok, ahol ez a becsontosodott állapot van, mint nálunk.”