»Nemcsak hazug, gyűlöletre serkentő, hamis volt a felszólalás, nemcsak sértette élő és halott honfitársaink jelentős csoportját, de sértette a legszebb magyar hagyományokat, a XIX. század legnagyobb magyarjainak örökségét, a felmentő ítéletet hozó független magyar bíróság becsületét, a „nagy pert” hitelesen bemutató kiváló író, Eötvös Károly emlékét. Mindenek fölött pedig sértette a mai magyar Országgyűlés, sőt az egész magyar nemzet becsületét, jó hírét. Alátámaszt hazánkkal szembeni kételyeket, gyanúkat, muníciót ad azoknak, akik - jó- vagy rosszhiszeműen - Magyarországot bűnös eszméktől fertőzött országnak tartják. A tiszaeszlári tragikus esetről így szólni nem egy vélemény, nem is egy rég tisztázott, lezárt ügy felmelegítése, hanem provokáció a nemzet és Európa ellen. Csak remélni tudom, hogy a megvetés és a kitaszítás lesz annak a sorsa, aki ezzel a gyalázatos felszólalással ekkora kárt okozott.«